Sütifalva

Szombaton nekiláttam és mindent kirámoltam a kamrában, amolyan őszi nagytakarítás címén. Nem tudom, más hogy van vele, de én akárhogy próbálok rendet tartani, azért minden nagytakarításkor rábukkanok valami elfeledett (jobb esetben még nem romlott) élelmiszerre. Mondjuk azt megállapítottam, hogy leveskockát az életben nem veszek többet, mert most három dobozzal szórtam ki, mindegyikből 1-1 kocka hiányzott. Nem használok ilyet, mert nem élek már egy jó ideje ízfokozókkal és társaikkal. Nem mondom, hogy soha nem eszem ilyen készételt, de otthon elkerülöm. Na de ennyit a főzésről. Ami meg a sütést illeti, találtam egy megbontott csomag aszalt sárgabarackot, teljesen jó állapotban, de mivel pont a napokban vásároltam féláron több zacskóval, úgy gondoltam, legalább ezzel a fél csomaggal kezdek valamit. Persze, elkopott volna reggeli müzlibe is, de most inkább kávé mellé kis kedvesség lett belőle.

Hozzávalók:

18 dkg zabpehelyliszt
12 dkg felkockázott vaj
6 dkg nádcukor
10 szem aszalt sárgabarack

A lisztből, vajból és cukorból tésztát gyúrtam. A sárgabarackot apró kis kockákra vágtam és a végén ezt is belegyúrtam a tésztába. Egy kb. 4-5 cm átmérőjű hengert formáltam belőle, kb. egy órára betettem a fagyasztóba, majd utána felszeleteltem és a tepsiben elegyengettem. 180 C fokon, légkeveréses programon 10-12 perc alatt meg is sült. Először nagyon puha, óvatosan szedjük ki, de mire kihűl, megszilárdul.

Ez a recept tulajdonképpen megegyezik a bögrés mákossal, ami extra gyorsan elkészíthető, és nekem múlt szombaton pont egy ilyenre volt szükségem.
Nem szeretem a váratlan vendégeket, és ezzel a részével tulajdonképpen nem is volt baj, mert mindenki előre szólt, hogy jönne, de azért egy napra kicsit sokan lettek hirtelen. Hiába, mindenki kíváncsi Kistücsökre, és hogy mennyit nőtt mostanában, de a férjem erre azt mondja, hogy „persze, városiak, unalmukban nem tudják mit csináljanak, ezért jönnek”. Persze ő tősgyökeres városi, csak mióta két és fél éve építkeztünk és „falura” költöztünk, azóta ilyen nagy a szája :) A lényeg, hogy pénteken bejelentkezett szombat délelőttre egy agglegény, délutánra meg egy nagymama + egy nagynéni. Reggel össze is dobtam egy sósstanglit, hogy az agglegény nagybátyámnak kedveskedjek, és még anyósoméknak is maradjon délutánra. Igen ám, de délelőtt 11-re az egy agglegényből kettő lett, csomagoltam is nekik, és mindeközben a délutánra várható létszám is megduplázódott, mert a keresztszülők is jelezték, jönnének. Persze, jöjjenek csak, legalább több legyet ütünk egy csapásra, gondoltam én, viszont akkor elő kell rukkolnom még valami kedvességgel. Így aztán amíg Kistücsköt apukája elvitte sétálni, addig én takarítottam, mostam, vasaltam, rendet raktam és igyekeztem felmérni a helyzetet, hogy milyen maradékokból mit lehet összedobni gyorsan. Találtam egy kis darált mákot, ami az almás-mákos lepényből maradt ki, meg egy jó bögrényi darált diót, ami a búcsúi nagy sürgés-forgás óta árválkodott egy dobozban. Ebből aztán pikk-pakk elkészült ez a kevert süti, és így a délutáni vendégek érkezése előtt még volt időm egy gyors zuhanyra és hajmosásra, sőt, még egy kis „nem is vagyok ám fáradt, egész nap pihentem, mégis minden tip-top-sminkre” is. Jelentem, a süti jól fogyott, de jutott belőle nekünk is, a tegnap délutáni kávéhoz ettük meg az utolsó néhány kockát.

Hozzávalók:
1,5 bögre nádcukor
2 db tojás
1 bögre finomliszt
1 bögre zabpehelyliszt
1 bögre mák
1 bögre dió
1 cs. sütőpor
2 bögre tej
1 citrom héja
ízlés szerint vanília

 A tojásokat a cukorral habosra kevertem, majd felváltva adagoltam hozzá az elkevert száraz alapanyagokat és a tejet. Sütőpapírral kibélelt tepsiben, 170 C fokon kb. 40 percig sütöttem. Ennyi az egész, de legalább mégsem üres kézzel vártam a rohamot.

Almaszezon még mindig, és ez nálam idén el is tart egy jó darabig, azt hiszem. Már évek óta minden ősszel kapunk Szabolcsból egy jó adag almát, aminek a mennyisége idén, Kistücsökre való tekintettel megduplázódott, így aztán több lesz az almás süti is. Mert még ha a kislányom mindennap kap is almát, akkor is ránk romlana egy jó része. De nem bánom, szorgosan gyűjtöm a recepteket és kísérletezgetek.
Mondjuk ebben a lepényben semmi kísérletezgetés nincs, a sima családi almás lepény receptjét variáltam át. Mert a mákot nagyon szeretjük, és mert persze a lisztet, cukrot muszáj volt itt is megvariálni. Azt hiszem, azért nem fogok gyakran ilyet készíteni, mert én egész nap el bírtam volna eszegetni....

Hozzávalók:

Tészta:
20 dkg finomliszt
20 dkg zabpehelyliszt
25 dkg margarin
7 dkg gyümölcscukor
1 tk sütőpor
2 ek kefír
ízlés szerint fahéj, szegfűszeg

Töltelék:
80 dkg reszelt, kifacsart alma
20 dkg darált mák
ízlés szerint  fahéj, szegfűszeg és nádcukor (bocsi, nem mértem, csak kóstoltam :))

A tésztát összegyúrjuk és hűtőben pihentetjük, amíg elkészül a töltelék. Ezután a tészta kb. kétharmadát kinyújtjuk és kibéleljük vele a tepsit, a maradékot pedig a tetejére reszeljük vagy csipkedjük. Szerintem a reszelés az igazi, nagy lyukú reszelőn, de ehhez ezt a tésztarészt tegyük kb. 1-1,5 órára a fagyasztóba, mert csak így lehet vele jól dolgozni. Na én ezt nem tettem most meg, mert egyszerűen elfelejtettem, így aztán csipkedtem. Így macerásabb és kevésbé szép, de azért elkopott így is :)
 

Gyerekkoromban, bár városon laktam, sokat voltam falun, és a falusi búcsú akkor is fogalom volt. Mióta pedig újra falun lakom, hát, egy nagyon fontos esemény lett :) Előtte minimum két szabadnap (már, ha egyébként dolgozol), és ablakpucolás meg sütés és sütés. A mi falunkban egyébként is nagy a búcsú, mert bár ez az utolsó a környéken, október elején, viszont nagy vásár csatlakozik hozzá. Lehet ott kapni mindenfélét, nem is csak hiábavalóságokat, hanem szép ruhákat, ééééés konyhai eszközöket is. De arról majd máskor, hogy mi mindent vettem már ott :) 

Most inkább a sütiről... Az egyik rokon első reakciója, amikor meglátta ezt a sütit, az volt, hogy "jaj, de régen ettem ilyet". Arcán "öröm és boldogság", ez nekem nagyon sokat jelentett. Valóban, ezt régen a Nagymamám sütötte sokat, és én most készítettem el először. Teljesen hagyományos módon, még a cukorral sem variáltam. Pont azért,  mert a családnak akartam ezzel meglepetést szerezni. Meg persze szereztem magamnak is, mert ahogy kisült, az illata Nagymamám konyháját idézte fel nekem, vagy 20 évvel ezelőttről.

Hozzávalók:

Tészta:
40 dkg liszt
15 dkg margarin
fél cs. sütőpor
5 dkg porcukor
4 tojássárgája
1 pohár tejföl
csipet só
 

Töltelék:
baracklekvár
4 tojásfehérje
4 ek porcukor
1 cs. vaníliáscukor
20 dkg darált dió
fél citrom reszelt héja

A tészta alapanyagait tésztává gyúrjuk majd a hűtőben pihentetjük. Ezalatt a töltelékhez kemény habbá verjük a tojásfehérjét a cukorral, majd óvatosan beleforgatjuk a diót és a citromhéjat.
A tésztát négy részre osztjuk, kinyújtjuk kb. 16-18 cm széles csíkokra és tepsibe helyezzük őket. Megkenjük őket lekvárral, majd a hosszanti oldalaikat kicsit betekerjük úgy, hogy a középső rész kb. 8 cm maradjon. Ide töltjük a habot, majd mehet az egész a sütőbe. Kb. 175 fokon negyed óra alatt sült meg.
 

Én sokszor barnacukornak hívom, ezért, ha azt is írok egy receptben, mindig nádcukorról van szó az én esetemben. Mert minden finomítatlan nádcukor barna (vagy legalábbis barnás), de nem minden barnacukor nádcukor! Nem említek gyártókat, de engem kevésbé tapasztalt koromban még át tudott verni egy csomagolás, amin  nagy betűkkel hirdették, hogy barnacukor, aztán otthon láttam, hogy csak melasszal van színezve, de normál fehércukorból van :(
Azóta jobban figyelek, sőt, eleve mindig ugyanott szerzem be.

A finomítatlan nádcukorban megmaradnak azok az értékes tápanyagok (vitaminok és nyomelemek), melyek hasznosak szervezetünk számára, illetve segítik magának a cukornak is a megemésztését. Így aztán ez a cukorfajta kevésbé nem terheli meg az emberi szervezetet. Vagyis, ez sem egy diétás alapanyag, mert szénhidráttartalma ugyanúgy megvan, mint a répacukornak, viszont emellet sok más hasznos tápanyaggal is ellátja a szervezetet, vagyis, legalább nem üres kalóriákkal tömjük magunkat.

Ezenkívül a nádcukornak sokkal lágyabb, és természetesebb az íze, mint a répacukornak, és bár a répacukor édesebb, a nádcukorból a karakteresebb íz miatt én gyakran icipicivel kevesebbet is használok, mint amennyit a recept sima cukorból előírna.

A tapasztalatom az, hogy kekszekhez első osztályú, sőt, szinte kötelező, de ugyanúgy alkalmazható bármilyen más édességhez is, répacukor helyett. Kivéve persze, ahol ragaszkodunk a süti eredeti színéhez és nem szeretnénk, hogy mondjuk fehér helyett barnás habot kapjunk. Ha a szín miatt szükséges, én gyakran a gyümölcscukorhoz nyúlok, répacukrot már csak nagyon ritkán használok.

Néha előfordul, hogy egy-egy alkalomra veszek mondjuk porcukrot (ma például a vendégeknek krémest készítek és azt megszórom nekik porcukorral), de alapvetően nem tartok itthon répacukrot. Kávéhoz kiadagolva tartok itthon a vendégeknek, de sütéshez 80-90 százalékban nád- vagy gyümölcscukrot használok, illetve mostanában néha Steviát. Amióta nem használok répacukrot, a hagyományos módon elkészített sütik sokszor nem is ízlenek, túl édesnek tűnnek nekünk és olyan, mintha a cukor elnyomná az összes többi ízt. Na a nádcukornál ez természetesen nem így van :)

Ahogy a nevéből is kitűnik, ez a recept nem is "nagymamás", nem is reform, egszerűen csak finom :) És hogy miért készítettem most el?
A kislányomnak nemrég unokatesója született. Na nem az első, mert az új jövevénnyel együtt hatan vannak összesen, de így már nem Amira a legfiatalabb. Babanézőbe ezt a sütit találtam ki a csudajó babás ajándékok mellé. Mondjuk nem volt nehéz dolgom, mert emlékszem, hogy egyszer sógoroméknak nagyon ízlett ez nálunk.
Még tavaly előtt találtam ezt a sütit egy receptes oldalon, ahol több variációban szerepel. Gondolom, már senkit nem lep meg, hogy én összevetettem őket és gyúrtam egy nyolcvannyolcadik verziót :)

Hozzávalók:

Tészta:
7 tojásfehérje
15 dkg gyümölcscukor
10 dkg finomliszt
10 dkg darált dió
fél csomag sütőpor

Krém:
7 tojássárgája
16 dkg nádcukor
1 cs. vaníliáscukor
1 cs. vaníliás pudingpor
3 ek liszt
0,5 l tej
10 dkg étcsoki

Ezenkívül:
kb. fél üveg mogyorókrém (Nutella)
rumos (vagy rumaromás) tejbe áztatott babapiskóta

A tésztához a tojásfehérjét először önmagában, majd a cukorral kemény habbá verjük. Ezután óvatosan, kanállal beleforgatjuk az összekevert száraz alapanyagokat. Kb. 25x35 cm tepsibe simítjuk és 160 C fokon sütjük.
Amikor a tészta kisült, még melegen megkenjük a tetejét a nutellával.

A krémhez a csoki kivételével csomómentesen elkeverjük a hozzávalókat egy lábosban és sűrű krémet főzünk belőle. Amikor elkészült, még melegen kétfelé osztjuk és az egyik adagba belekeverjük a felolvasztott csokit.

Ha kihűlt a krém, elkezdjük összeállítani a sütit. A nutellás tésztára kenjünk a sárga krémet. Erre jön a beáztatott babapiskóta, majd a tetejére a csokis krém. Hűtőben hagyjuk kicsit összeérni.
 

Lassan itt az október, minden tele az őszi illatokkal, őszi gyümölcsökkel, almával, körtével. A férjem, aki egyébként állítólag nem szereti (szerette?) a süteményeket, néhány napja szóvá is tette, hogy milyen jó volt tavaly az az almás-diós süti, újra itt van a szezonja, süssük meg valamikor! Ezalatt persze azt érti, hogy süssem meg én :) Pont egy napra rá pedig valaki kérte tőlem ezt az - egyébként egy másik helyen tavaly, kissé hiányosan megjelent - receptet. Így aztán gyorsan elő is bányásztam az eredeti forrást meg a jegyzeteimet. Én idén ebben a formában fogom megsütni.

Hozzávalók:

Tészta:
15 dkg finomliszt
8 dkg zabpehelyliszt
1 tk sütőpor
15 dkg margarin
8 dkg méz
1 egész tojás
2 tojássárgája

Töltelék:
1 kg alma
3 ek citromlé
4 ek méz
ízlés szerint fahéj
1 cs vaníliás cukor
1 cs vaníliás pudingpor
5 dkg dió
5 dkg rumba áztatott mazsola

A tésztához összedolgozom a lisztet a margarinnal, majd hozzáadok minden egyebet és jól összegyúrom. Ha megvan, folpackba csomagolva fél órát pihentetem a hűtőben. Addig megmosom, megpucolom felaprítom az almát, egy lábosba teszem és meglocsolom a citromlével. A mézzel és a fahéjjal megpárolom. Amikor már puhul, hozzáadom a pudingport, majd a végén a rumba áztatott mazsolát és a diót.
A tésztát kétfelé szedem és kinyújtom - az egyik felével kibélelem a kerek piteformát. Erre jön a töltelék, majd befedem a tészta másik felével. A tetejét megböködöm és kb. 45 percig sütöm 150 fokon, légkeveréses sütőben. Alig várom, hogy újra megsüssem :)

Azt gondoltam, hogy a receptek közé időnként csempészek néhány érdekességet azokról az alapanyagokról, amiket én szívesen használok. Az első alapján úgy tűnik, ábécé-sorrendben fogunk visszafelé haladni :)

A zabbal én akkor kezdtem el megismerkedni, amikor Béres Alexandra életmódprogramjával is, és bár a programot sikerrel ugyan, de nem elég kitartóan alkalmaztam, azért néhány jó szokást megtartottam belőle, így például a zab szeretetét.
Ez ugyanis az egyik leghasznosabb és legegészségesebb gabonafajta. Amellett a nyilvánvaló tény mellett, hogy javítja az emésztést, a következő tulajdonságokkal is rendelkezik:

- Gazdag B vitaminban és E vitaminban
- ezenkívül található benne vas, kálium, kalcium, foszfor és magnézium is
- Regenerálja az idegeket, élénkíti, táplálja az egész idegrendszert
- Gyulladásgátló anyagokat tartalmaz, nyugtatja a gyomrot, beleket
- Természetes lúgosító hatásával a szervezet savasodását képes megkötni, megszüntetni
- A többi gabonához képest jóval kevesebb keményítőt, viszont jelentős mennyiségű béta-glikánt tartalmaz, ami csökkenti a koleszterinszintet, valamint a szénhidrát és a zsír felszívódását.
- Kevésbé emeli meg a vércukorszintet mint más gabonafélék, vagyis alacsony a GI-je (glikémiás index), ezáltal tehát hosszabb ideig tart a jóllakottság érzése.
- Stressz, emésztési és bőrproblémák esetén különösen ajánlott.

Milyen formában használhatjuk?

Zabpehely:
zabkása, zabpelyhes kekszek, müzlik, stb.

Zabkorpa:
zabkása, sütik (pl. kókuszolyó,...)

Zabpehelyliszt:
Néhány, eleve reform sütinél alkalmazhatjuk 100%-ban a sima liszt helyett, kekszekben fele-fele arányban, omlós tésztáknál, palacsinta tésztánál pedig 1/3 arányban.
Használhatjuk főzelékek, levesek sűrítésére és tulajdonképpen bármilyen ételhez, ahol liszt hozzáadása szükséges, csak ki kell kísérletezni a mennyiségeket.

Zabkása

Hozzávalók:
3 ek zabpehely
3 ek zabkorpa
kb. 2 dl tej

A tejbegrízhez hasonlóan megfelelő sűrűségűre összefőzzük. Dúsíthatjuk friss gyümölcsökkel, kókuszreszelékkel, diófélékkel is.
Nekem a kókuszos-erdei gyümölcsös, az almás-fahéjas és a banános a favorit.
 

A helyi óvodában minden évben megrendezik a Mihály-napi vásárt, ami annyit tesz, hogy a gyerekek, óvónénik, szülők, egyéb adakozó kedvűek gyártanak mindenféle apróságot, amit aztán a gyerkőcök árulnak a standoknál az óvoda udvarán, a befolyt összegből pedig játékokat vesznek az ovinak. Bár nekünk az ovi még jóvad odébb van, múlt héten egy kis ötéves ismerősöm kijelentette nekem, hogy "olyan anyukák, akiknek olyan pici babájuk van, hogy még nem jár oviba, ők is hozhatnak ám valamit a vásárba". :) Én meg persze kapva kaptam az alkalmon, hogy akkor naná, hogy viszek sütit, hátha elkel! Kisgyerekekről lévén szó a keksz szerintem mindig egy jolly joker, és ha egészségesnek is nevezhető, akkor még a szülők is örülhetnek neki. Pikk-pakk el is fogyott a többi sütivel együtt. Volt ám ezenkívül még egy csomó jópofa dolog - volt, aki gyümölcsöt, lekvárt vitt, ez utóbbiból vettem is néhány aprócska üveggel. A gyerekek pedig barkácsoltak gyertyatartókat, pillangókat, katicákat, szalvétából képeket, szalmából madárijesztőt és még sorolhatnám.

Visszatérve a kekszre, ezt a fajtát pár hete sütöttem először, akkor a család simán "leszendvicsezte" a mérete miatt, de persze ízlett nekik. És különben is, nem kell minden keksznek miniatűrnek lennie, ezen pedig nagyon jól lehet osztozkodni, nem csak a gyerkőcöknek, hanem a felnőtteknek is a kávé mellé :)

Hozzávalók:
15 dkg finomliszt
15 dkg zabpehelyliszt
10 dkg zabpehely
1 cs. sütőpor
20 dkg vaj
15 dkg nádcukor
2 tojás
1 citrom reszelt héja
csipet őrölt fahéj
a ragasztáshoz egy kis üveg lekvár (szilva, erdei gyümölcs...)

Először is a zabpelyhet megpirítjuk egy serpenyőben majd hagyjuk kihűlni. A vajat kihabosítjuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tojást és azzal kis habosítjuk. Ezután összekeverjük a többi, száraz alapanyagot és belekeverjük a vajas részbe. A masszából golyókat formázunk és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük őket, egymástól jókora távolságra. Kézzel vagy egy pohár lisztezett aljával kilapítjuk őket és 180 C fokon megsütjük. Ha kihűlt, két kekszet összeragasztunk lekvárral, nem kell belőle sajnálni az anyagot, hiszen úgyis elég nagyok a kekszek! Én ebből a mennyiségből 13 kekszet csináltam, vagyis összesen 26 golyót gyúrtam.
Tipp a lekvárhoz: az a jó, amelyik nem túl folyós és nem is túl kemény. Mert ha túl híg, akkor beszívja a tészta. Az a jó, hogy egy jókora adagot rákanalazunk a keksz közepére és aztán a másik felét rányomva sem folyik ki a lekvár, hanem szépen eloszlik. Az ovisoknak pirosbogyós lekvárt használtam, de szilvalekvárral is nagyon finom.

 

Kislányom 7 hónapos múlt, és szeretném tudatosan az egészséges táplálkozásra nevelni és ez a folyamat tulajdonképpen már születése előtt elkezdődött, de legkésőbb a hozzátáplálás elkezdésekor, fél éves korában már kézzel is fogható. Hogy hogy jön ez egy sütis blogba? Hát úgy, hogy a Dédije küldött a kislányomnak egy nagy üveg almaszószt, hogy az milyen jó kis eledel lesz neki! Igen ám, de cukrozott, még ha csak enyhén is, így aztán hamar eldőlt, hogy ebből bizony süti lesz Anyának, Apának és Keresztapáéknak, akik kijelentették, hogy nekik jó, ha rám tör a sütögetési kedv, rajtuk bátran kísérletezgethetek. Hát ez kerekedett belőle.

Hozzávalók:
Tészta:
26 dkg finomliszt
10 dkg zabpehelyliszt
16 dkg vaj
1 cs. sütőpor
12 dkg gyümölcscukor
2 cs. vaníliás cukor
2 tojás

Töltelék:
750 g (1 üveg) almaszósz
1 cs. vaníliás pudingpor
1 cs. vaníliás cukor
2,5 dl tej

4 ek nádcukor
1 ek fahéj

A tészta alapanyagait omlós tésztává gyúrjuk, majd hűtőben pihentetjük egy fél órát. Ez idő alatt elkészítjük a tölteléket. A pudingport csomómentesre keverjük a tejjel és a cukorral, majd az almaszósszal összekeverjük és összefőzzük.
A tészta kétharmadát kinyújtjuk és kibélelünk vele egy kivajazott tepsit – én egy kb. 30x40 cm tepsit használtam, de szerintem kicsit kisebb még jobb. Ráöntjük a tölteléket majd meghintjük a fahéjas cukorral. Ezután a maradék tésztából rácsot készítünk a tetejére és mehet is a sütőbe! 175 C fokon kb. 25 perc alatt sül meg.