Gyerekkoromban, bár városon laktam, sokat voltam falun, és a falusi búcsú akkor is fogalom volt. Mióta pedig újra falun lakom, hát, egy nagyon fontos esemény lett :) Előtte minimum két szabadnap (már, ha egyébként dolgozol), és ablakpucolás meg sütés és sütés. A mi falunkban egyébként is nagy a búcsú, mert bár ez az utolsó a környéken, október elején, viszont nagy vásár csatlakozik hozzá. Lehet ott kapni mindenfélét, nem is csak hiábavalóságokat, hanem szép ruhákat, ééééés konyhai eszközöket is. De arról majd máskor, hogy mi mindent vettem már ott :)
Most inkább a sütiről... Az egyik rokon első reakciója, amikor meglátta ezt a sütit, az volt, hogy "jaj, de régen ettem ilyet". Arcán "öröm és boldogság", ez nekem nagyon sokat jelentett. Valóban, ezt régen a Nagymamám sütötte sokat, és én most készítettem el először. Teljesen hagyományos módon, még a cukorral sem variáltam. Pont azért, mert a családnak akartam ezzel meglepetést szerezni. Meg persze szereztem magamnak is, mert ahogy kisült, az illata Nagymamám konyháját idézte fel nekem, vagy 20 évvel ezelőttről.
Hozzávalók:
Tészta:
40 dkg liszt
15 dkg margarin
fél cs. sütőpor
5 dkg porcukor
4 tojássárgája
1 pohár tejföl
csipet só
Töltelék:
baracklekvár
4 tojásfehérje
4 ek porcukor
1 cs. vaníliáscukor
20 dkg darált dió
fél citrom reszelt héja
A tészta alapanyagait tésztává gyúrjuk majd a hűtőben pihentetjük. Ezalatt a töltelékhez kemény habbá verjük a tojásfehérjét a cukorral, majd óvatosan beleforgatjuk a diót és a citromhéjat.
A tésztát négy részre osztjuk, kinyújtjuk kb. 16-18 cm széles csíkokra és tepsibe helyezzük őket. Megkenjük őket lekvárral, majd a hosszanti oldalaikat kicsit betekerjük úgy, hogy a középső rész kb. 8 cm maradjon. Ide töltjük a habot, majd mehet az egész a sütőbe. Kb. 175 fokon negyed óra alatt sült meg.
