Igazából szeretem az ehhez hasonló sütés nélküli, keksz alapú "kedvességeket", de valamiért készíteni nem nagyon szoktam ilyet. Szerintem utoljára tizenévesen álltam neki otthon "Jutka csemegének" (egyéb fedőneve keksz szalámi vagy Pöttyöske), meg persze az elmaradhatatlan kókuszgolyó, amit az elmúlt pár évben is számtalan formában készítettem már. Aztán néhány hete ettem egy keksztekercset valahol, ami nem igazán jött be, mert túl édes volt és túlságosan vajas a krémje. Na akkor eldöntöttem, hogy valamikor én is csinálok hasonlót. Múlt héten meg az irodában egyszer csak az íróasztalomra röppent ez a recept a padtársamtól, mint ötletnek a hétvégi desszertnek a szalonnasütésre.
A padtársamnak különben a velem szemben ülő kolleginát hívom, aki nekem, még egy kolleganővel együtt, igazi ajándék az élettől, de erről majd máskor. Annyit azért szeretnék megjegyezni róla most is, hogy ő is tud sütni, még ha ezt eddig nagyon jól próbálta is titkolni ;-) Itt jelezném, hogy lebukott, mert igenis tud, bizonyítja ezt a fahéjas csigája és a csokitortája, aminek a receptjét majd elkérem vagy ő maga megoszthatja itt.
Szóval, hogy visszakanyarodjak a recepthez - ránéztem és oké, gondoltam, keksztekercs más formában. Péntek este neki is láttam, hogy elkészítsem. Ment minden, mint a karikacsapás. Ha még eddig nem lett volna nyilvánvaló, nekem a sütés, süti készítés kikapcsolódás. Ha magamban vagyok és tényleg csak arra figyelek, hogy mi készül, az felér egy meditációval és nagyon sok pozitív energiával tölt fel. Hát úgy látszik, ezúttal túl jól sikerült a meditáció, de az is lehet, hogy csak az ugyanazon a napon, pár órával korábbi sósstangli sütés vette el az eszemet és az energiámat péntek estére, mindenesetre csúszott egy kis hiba a rendszerbe. Az történt ugyanis, hogy elkészült a süti, majd nem sokkal később este 11 körül hazaért a "főkóstoló", aki kijelentette, hogy "jó, jó, de nem hiányzik ebből valami? Nem kellene ebbe rum?" Hát hogy a viharba ne kellene! De hogy ezt hogy felejthettem ki, azt magam sem értem. Mindenesetre próbáltam menteni a menthetőt, felkockáztam a sütit és kis vízzel elkevert rumot a gyerek Nurofen befecskendezőjének segítségével próbáltam a rétegek közé felvinni. Mi mindenre nem alkalmas ez is, igaz? :)
Zebrakocka hozzávalók:
Tésztához
50 dkg darált háztartási keksz
5 evőkanál kakaópor
3 evőkanál baracklekvár
1 evőkanál rum
5 dkg puha vaj
5 evőkanál porcukor
3 dl tej
Krémhez
3 dl tej
3 evőkanál liszt
1 teáskanál vaníliakivonat
3-4 evőkanál porcukor
5 dkg vaj
15 dkg kókuszreszelék
Csokimázhoz
10 dkg csoki (bevonó vagy étcsoki)
1 ek étolaj
Először a krémet készítjük el, hogy legyen ideje kihűlni. A lisztet és a cukrot egy lábosban csomómentesen elkeverem egy kevés tejjel, majd hozzáöntöm a többi tejet is, valamint a kókuszreszelék felét. Folyamatos kevergetés mellett sűrű krémet főzünk belőle. Ha kész, félretesszük és hagyjuk kihűlni. Mikor már csak langyos, belekeverjük a vajat, a maradék kókuszreszeléket és a vanília aromát is.
Közben a tészta alapanyagaiból egy nagy tálban tésztát gyúrunk. Ha túl keménynek tűnik és nagyon repedezik, még egy kis tejet tehetünk hozzá. Osszuk három egyenlő részre és nyújtsuk ki őket téglalap alakúra. Lehet, hogy kicsit nehéz vele dolgozni, mert elszakadozik, de nem probléma, mert ahogy egymásra helyezzük majd őket, még szépen el lehet egyengetni.
Az első lapra kenjük a krém felét, rátesszük a második lapot, a maradék krémet, majd a harmadik lapot.
Elkészítjük a csokimázt. Gőz felett felolvasztjuk a tábla csokit és belekeverünk egy evőkanál étolajat, majd szépen eloszlatjuk a süti tetején.
