Sütifalva

Ezt a blogot anno a "boldog békeidőkben" kezdtem el, nem véletlenül az idézőjel. A sütés élménye maga rengeteg pluszt adott nekem akkoriban, amit ott, ahonnan vártam volna, nem kaptam meg... Aztán az elmúlt három évben gyökeresen megváltozott az életem, és bár a változás állandó, talán erre az évre mondhatom azt, hogy kezd beállni valamiféle rend, illetve újra teremtem magam és a szokásaimat, hobbiimat, mindenemet, felélesztem azokat a dolgokat is, amik korábban örömet és kikapcsolódást jelentettek nekem. 

Most nem csak azt határoztam el, hogy újra aktívabb leszek a sütést illetően, hanem, hogy ezt olykor meg is örökítem írásos formában, újra. Az újrakezdés első receptje egy roppant egyszerű, ámde nagyon finom süti. Ha a kislányomon múlik, akkor az esetek nagy részében muffint készítenénk, vagyi immáron szinte teljesen ő készíti. Most viszont ő nem volt otthon egész héten, én meg keresgéltem a receptek közt valami pikk-pakk csokis sütit, amivel meglephetném az én "Zombikámat" (azt hiszem, így fogom itt hívni őt, hehe). Akkor bukkantam erre a receptre, fakanalas süti néven és le is csaptam rá. Az elfoglaltságot illetve elvarázsoltságomat jelzi, hogy gyakorlatilag csak otthon, előkészülődésnél esett le, hogy ez pont olyan, mint egy kókuszkocka, ami történetesen Zombikám kedvence és én még sosem készítettem neki, Anyukájáé pedig (bocsánat, bocsánat, bocsánat....) hát, eléggé száraz fájdalom volt, mikor én kóstoltam. Így pikk-pakk összedobtam ezt és nagyon volt az öröm. Mivel eztán 2napra elutaztunk, a hűtőben bedobozolva szépen elállt és ugyanolyan finom állagú maradt, mint frissen. 

Hozzávalók:

• 35 dkg sima liszt
• 10 dkg nádcukor
• 12 dkg olvasztott vaj
• 2 tojás
• 2,5 dl tej
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 1 citrom reszelt héja

Máz:

• 20 dkg vaj
• 12 dkg porcukor
• 5 dkg cukrozatlan kakaópor
• 6 evőkanál tej

Elkészítés: 

A tojásokat egyben habosra keverjük a cukorral , majd hozzáadjuk az olvasztott vajat és a tejet, végül a többi hozzávalót is hozzákeverjük.

Beleöntjük a tésztát egy sütőpapírral bélelt tepsibe, és előmelegített, 180 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütjük. Az időpontot továbbra sem szeretem pontosan megadni, figyelni kell, hisz ez sütőfüggő. 

Ha kész a tészta, kiborítjuk egy tálcára, és rögtön egy fakanál nyelével lyukakat nyomkodunk bele. Minél több lyukat csinálunk, annál több helyen lesz máz.

Miközben még sül a süti, készíthetjük is a mázat. A hozzávalókat egy edényben simára keverjük, majd összemelegítjük. Nem kell forralni, csak összemelegíteni!

Ráöntjük a sütemény tetejére és hagyjuk, külön figyelmet szentelve a lyukaknak is. Ízlés szerint megszórjuk kókuszreszelékkel és hagyjuk kicsit dermedni (bár nálunk frissen, melegen is fogyott már belőle, úgy is isteni, persze :-) ). 

Régóta nem jöttem új recepttel, többek közt mert nem is nagyon sütöttem, ha pedig mégis, nem újdonságot. Egyrészt kevés rá a lehetőségem, időm, másrészt a kreativitásomat kicsit más irányba összpontosítottam :)
Ma azonban megszállt az alkotókedv és így most hozok Nektek egy új receptet :)

Almás krémes

Hozzávalók:
1,5 kg alma meghámozva, kimagozva, vékonyra szelve
3-4 ek kristálycukor fahéjjal keverve

Tésztához
8 tojás
18 dkg kristálycukor
20 dkg liszt
fél csomag sütőpor
8 ek víz

Krémhez
2 csomag vaníliás puding
15 dkg kristálycukor
1 ek liszt
8 dl tej
15 dkg vaj

A szeletelt almával kibéleljük a kivajazott tepsi alját, majd megszórjuk a fahéjas porcukorral.
A tészta hozzávalóiból elkészítjük a piskótát, a felét ráöntjük az almára és elegengetjük. A maradékhoz keverünk egy evőkanál holland kakaóport, majd azt is a tepsibe öntjük. Elegyengetjük és 180 fokos sütőben kb 10 percet sütjük.

A pudingport, lisztet, cukrot csomómentesen elkeverjük a tejjel és sűrű pudingot főzünk belőle. 
Amikor langyosra hűlt, belekeverjük a vajat és befedjük vele a süteményt. A tetejét megszórjuk reszelt étcsokival.

Nem szántam a blogba ezt a receptet, mert nem láttam benne semmi különlegeset. A Tücskös-Kistücskös napból indult, amikor is a saját beteg kislányom (Kistücsök) mellett barátnőm-kolléganőm beteg kislányára (Tücsök) is vigyáztam, és gondoltam, süssünk együtt valamit. És az a valami legyen egészséges, minél kevesebb cukorral. A történet ott bukott meg, hogy mikor felvetettem az ötletet, hatalmas ujjongás fogadta, azzal a felkiáltással, hogy "Jóóó, szeretem a sárgarépát! De én a csokis muffint szeretem a legjobban! ugye lesz benne csoki is???". Hát peeersze, hogy lesz. Enyhe déja vu érzésem támadt, mert ugye Kistücsök a sütőtökös muffint dettó így reagálta le, mint Tücsök most a sárgarépát. Sebaj, megoldjuk. 
A kiscsajok nagyon ügyesek voltak. Én csak kimértem, kikészítettem mindent, ők pedig kevertek, öntöttek, kevertek, és nagyon élvezték. 
Az alapreceptet variáltam most is (igaz, most kicsit több csavarral, mint egyébként). Ami miatt megosztom a részleteket, az az, hogy szerintem nagyon finomra sikerült :)

Hozzávalók:

2 tojás
6 ek étolaj
12 dkg nádcukor
2 dl tej
2 közepes sárgarépa, reszelve
10 dkg teljes őrlésű liszt
10 dkg finomliszt
8 dkg zabpehely
1 cs sütőpor
10 dkg étcsoki, kockázva
2-3 marék durvára vágott dió
2 marék mazsola
ízlés szerint fahéj

Ezen nincs sok magyaráznivaló, mint fentebb írtam, két 5éves is megoldja :) A tojást az olajjal, cukorral elkeverjük, kézi habverővel. Hozzáadjuk a tej felét és a sárgarépát. Mehet bele a többi száraz alapanyag, valamint a maradék tej, és jól kikeverjük. Mehet a muffin formába és a sütőbe. Ennyi :)

Bevallom, én még soha nem használtam semmihez, és nem is ettem igazi mogyoróvajat. Ami ugye nem egyenlő a csokis mogyorókrémmel, hanem egészen más, földimogyorós cucc. Azt hiszem, Stahl Judit magyarázta ezt el egyszer nagyon jól, hogy ami az olasz gyerekeknek a Nutella, az az amerikai gyerekeknek a mogyoróvaj :)
Szóval soha nem próbáltam, de most Anyunál találtam egyet a konyhaszekrényben, a legfelső polcon. Gondoltam, akkor már legyen belőle valami finom, kerestem hozzá egy igazi amerikai receptet és ez lett belőle. 

Őszintén szólva nekem nem sikerült 100%-osra, de ez nem az arányokon, hanem a sütésen múlt. Igen, még mindig nem szoktam meg a gázsütőt, soha nem is fogom, maximum alkalmazkodni tudok, de még az sem tökéletes. Elég lett volna 4-5-ös fokozaton egy jó öt perccel kevesebb is, szóval 35 perc körül, vagy légkeverésesben 160-170 fok, ugyanennyi idő. De a legjobb, ha figyeljük. Így is finom lett, de az állaga nem olyan igazi brownie-s-szaftos nekem a túlsütés miatt. 

 Hozzávalók:

Tészta:
17,5 dkg olvasztott margarin
25 dkg cukor
1 cs vaníliás cukor
3 tojás
1 tk sütőpor
1 ek holland kakaópor
10 dkg olvasztott étcsoki
16 dkg finomliszt

Mogyoróvajas massza:
15 dkg mogyoróvaj (én pirított darabkásat használtam)
1 tojás
5 dkg cukor
1,5 dl tejszín

A mogyoróvajas masszát finom krémesre keverjük a hozzávalókkal, és félretesszük pihenni.
A tésztához egy másik tálban elkeverjük a margarint a cukorral, majd beletesszük a tojást is és habosra keverjük. Ezután belekeverjük a kakaót és a csokit, végül finoman elkeverjük benne a lisztet.
Kivajazott tepsibe (kb. 20x30 cm-set használtam) öntjük a tészta felét, ezen elegyengetjük a földimogyorós masszát, végül befedjük a tészta másik felével. Egy villával néhány helyen óvatosan megkeverjük a tésztát, hogy olyan márványos hatást keltsen majd. A tetejét megszórjuk sózatlan földimogyoróval és 160 fokon kb. 35 percig sütjük, de inkább mindenki nagyon figyeljen rá, hogy ne süljön túl :)

Múlt hétvégére valami sósat készültem sütni, és mivel tudtam, hogy a két édes süti elkészítése, meg az egyéb tennivalóim mellett túl sok időm nem lesz, gondolkodás nélkül a jolly jokert akartam bevetni, vagyis a túrós pogácsát. Lerágott csont már, de nem bánom, hogy még tovább reklámozzam azt a receptet, mert pikk-pakk összegyúrja az ember lánya, ha úgy van, éjszakára pihenteti a hűtőben és reggel kisüti, szóval igazán praktikus, ráadásul másnaposan is pihe-puhán finom. Nade utolsó pillanatban most kitaláltam, hogy mégiscsak valami mást kellene, valami újat, miért vinném én mindig ezt a pogácsát... Vinnék én tepertőset is vagy akármit, csak hát arra nincs idő... Mi lehetne, ami az újdonság erejével hat, és gyorsan meg is van? Kaptam egy tippet erre a sajtos rúdra, aztán hamar rájöttem, hogy ez nagyon hasonlít az én sajtos-szezámmagos talléromra, dehát akkor már próbáljuk ki ezt. Nem kell egy nagy ész, de még csak egy kis cetli sem (amit úgyis elhagynék) a recept megjegyzéséhez. Mindössze három alapanyag kell hozzá, az meg tök evidens, hogy mi az a három, szóval elrontani, elfelejteni lehetetlen. Mindhárom hozzávalóból ugyanannyi kell, és igény szerint lehet bármennyiből, különösebb méricskélés és számolgatás nélkül. Ebből a 40 dkg-s mennyiségekből már egész jó kis adag lesz. 
Nem mondom, hogy nem voltam el egy darabig a sütögetésével, és itt megint elrebegek egy halk áldást a régi konyhám és a régi sütőm felett, szomorú, ámde igaz, kábé az egyetlen dolog, amit visszasírok a régi életemből... 
Ha egyszer - mit ha egyszer - majd amikor lesz megint saját otthonom, aaz tuti, hogy a sütő lesz a kritikus pont a berendezésnél... 
Na de visszatérve a sajtos rúdra, ez is az a fajta, ami másnaposan is finom, és nagyon sajtos, nagyon gyorsan el is fogyott mindegyik helyszínen (többfelé is jutott belőle). 

Hozzávalók:

40 dkg liszt
40 dkg felkockázott vaj
40 dkg reszelt sajt (én vegyesen Goudát és Trappistát használtam)
1,5 tk só

A tetejére:
tojás
só, magok (köménymag, lenmag, tökmag, napraforgómag, szezámmag...)

A tésztát összegyúrom és a hűtőben pihentetem egy órát. Mikor előveszem, kb. 3-5 mm vastag téglalapra nyújtom, megkenem tojással, megszórom egy kis sóval és a magokkal, majd egy derelyevágóval vagy egy késsel 1-2 cm széles, 8-10 cm hosszú csíkokra vágom. Tepsibe pakolom és 180 fokos sütőben sütöm. 

A hatlapost szerintem mindenki ismeri, legtöbbünk még gyerekkorából. Készülhet csokis vagy karamellás krémmel, én mióta az eszemet tudom, itthon karamellással szokott készülni. Én két-három éve sütöttem először, de előtte sokat bújtam a recepteket és végül ez lett a befutó. Persze, a mennyiségeken módosítottam, mert azt írták, hogy négy lapot süssek a tésztából... Na ezt már régen sem értettem... ha egyszer hatlapos a neve, akkor mi a fenéért csak négy vagy öt lapból áll? Így aztán emeltem a mennyiségeken, hogy kényelmesen kijöjjön belőle hat lap (kb. 20x30). 
Ez az adag, amit most készítettem, eredetileg egy szombati rendezvényre készült, de mivel oda eleve készítettem két másik fajtát is, végül úgy döntöttem, hogy ez teljes egészében megmarad a szombati csajos estére illetve itthonra is. 

Hozzávalók:

Tészta:
75 dkg liszt
1,5 kk szódabikarbóna
24 dkg zsír
1 tojás + 1 sárgája
14 dkg porcukor
kevés tej (amennyit felvesz)

Krém:
45 dkg kristálycukor (nádcukorral sokkal finomabb)
9,5 l tej
2,5 dl víz
22 dkg liszt
45 dkg vaj

A tésztát összegyúrjuk, 6 egyforma adagra osztjuk és fél órát a hűtőben pihentjük. Kivesszük a hűtőből és egyenként megsütjük őket. Ehhez a sütőt kb. 180 fokra előmelegítjük és a négyzetre nyújtott tésztát egy tepsi hátára helyezzük, így toljuk a sütőbe. Egy lap kb. 8-10 perc alatt sül meg. 

A krémhez a cukrot egy lábosba öntjük és karamellizáljuk. Felöntjük 7 dl tejjel és a vízzel és addig főzzük alacsonyabb hőfokon, míg az összes cukor / karamell fel nem olvad. A lisztet csomómentesen elkeverjük a maradék tejjel, majd beleöntjük a karamellás tejbe és folyamatos keverés mellett sűrű krémet főzünk belőle. 
Még melegen belekeverjük a feldarabolt vajat. Amikor már csak langyos, megtöltjük a lapokat a krémmel.
Bevallom őszintén, én itt mindig elbukom és nem tanulok a hibámból, mert mindig olyan vagányan állok hozzá, hogy áááugyan, mit méregessek... De... legközelebb úgy csinálom, és azt javaslom nektek is, hogy mérjétek ki a krémet, osszátok el öt felé. Ugyanis én az elején mindig csak óvatosan, kevesebbet teszek, hogy elég legyen, aztán a végére meg egyre többet és még maradt is... mert már nem bírtam elkenni. Szóval osszuk el öt részre a krémet és így töltsük meg. Konyharuhával vagy folpakkal lefedve mehet a hűtőbe, egy éjszaka alatt finoman megpuhul a tészta.

Előre szólok, eeeez brutális! Életmentő, lelket gyógyító és istenien finom.
A sütit és a receptet nem én találtam, azt sem mondhatom, hogy "szembejött", hanem konkrétan felhívták rá a figyelmemet. Ezúton Esztert külön megkérem, hogy máskor is hívja fel nyugodtan a figyelmemet az ilyenekre. És ha néha betévedne hozzánk az irodába, az maga lenne a mennyország, mert újra lenne lehetőségünk megtartani a süti- és receptcserélős szeánszokat (persze, szigorúan csak munkaidőn kívül, kávé- vagy ebédszünetben :-P)

Na és akkor egy vallomás. Mert nem szoktam hazudni (maximum saját magamnak...hihi), nem is tudok és egyáltalán. Ezt a sütit most nem én sütöttem meg, hanem Anyukámnak adtam ki a feladatot. Pedig nagyon szerettem volna, és fogom is, de most egyszerűen nem fért bele az időmbe, viszont muszáj volt megcsinálni a hétvégére, több okból is. Egyrészt mert nagyon felpiszkálta az érdeklődésemet. Másrészt pedig csütörtökön este/éjjel az ovis Márton napra készültem, de lélekben meg már a hétvégében éltem, és egy szülinapi köszöntőben, ahol a szülinaposnak, ha azt mondom, hogy süti, akkor az kábé egyenlő a málnás Sacherrel... és akkor még meglátta velem együtt ezt a receptet... Tudtam, hogy ezzel a sütivel KELL meglepnem, ez neki van kitalálva, ezzel igazi örömöt fogok neki okozni. Dehát ugye, az idő az nagy úr... Így megvettem minden hozzávalót és odaadtam Anyunak a receptet, hogy ha esetleg délelőtt, munka előtt nem tudná, hogy mit csináljon, akkor ezt úgy jó lenne...

 Hozzávalók:

Brownie:
155 g étcsoki (75 %-osat használtunk)
155 g vaj
200 g kristálycukor
2 db tojás
85 g finomliszt

Mascarponés réteg:
450 g mascarpone
175 g cukor
2 tojás

Málnás réteg:
400 ml habtejszín
100 g porcukor
20 g zselatin fix
220 g málna összeturmixolva

A puha vajat habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk a tojásokat és a gőz felett megolvasztott csokit. Végül mehet bele a liszt és sütőpapírral bélelt, kb. 20x30 cm-s tepsire egyengetjük. 
A mascarponés réteghez a tojásokat a cukorral turmixgéppel jól kikeverjük, majd beletesszük a mascarponét és így is alaposan elkeverjük. 180 fokos sütőbe toljuk és kb. 40 perc alatt megsütjük. Azt mondják, az a jó, ha a sajtréteg széle kezd kicsit barnulni. 
A málnás habhoz tejszínt elkezdjük felverni, hozzákeverjük a zselatinfixet menet közben, majd a végén, mikor már habos, a turmixolt málnát és a cukrot is belekeverjük. 
Ha kihűlt a süti, elegyengetjük rajta a málnahabot. Néhány órát  hűtőben pihentetjük. 

Nem is tudom, létezik e még a csokiszelet, amiről ez a süti a nevét kapta. Igaz, én sosem értettem, hogy miért ez a neve, mert azért annyira nem hasonlít rá, talán csak a kekszréteg miatt. Egy nagyon finom krémesről van szó, nálunk a családban évek óta ez a jolly joker, anyukám sokat készíti, és mostanában én is sütöttem többször is, több társaságnak, szintén nagy sikerrel. Az eredeti recept kisebb mennyiségeket ad meg, de mi mindig másfél adaggal szoktuk készíteni, ennél alább nem adjuk!
Maga a recept hasonlít egyébként az itt is közzétett Kinder Bueno-hoz, de mégsem ugyanaz teljesen.
Ó igen, és ha már nálunk családon belül van "Peti kedvence", akkor ezt akár át is keresztelhetjük "Zsuzsi kedvencének" :)

A hétvége közeledtével bíztatok mindenkit, hogy próbálja ki, mert tényleg isteni finom. Igaz, aztán vigyázni kell, mert nekem ez tipikusan a nem lehet abbahagyni kategória.

Hozzávalók:

Tészta:
9 tojás fehérje
30 dkg cukor
22 dkg darált dió
5 dkg liszt
3 dkg darált keksz
1/2 cs. sütőpor

Krém:
9 tojás sárgája
30 dkg porcukor
3,5 cs. vaníliás pudingpor
1 liter tej

15 dkg étcsoki
40 dkg vaj

Ezenkívül:
kétszínű (csíkos, tejes) csokikrém
háztartási keksz
3-4 dl tej
ízlés szerint rum

A tésztához a tojásfehérjéből kemény habot verünk, majd beleadagoljuk a cukrot és így is kihabosítjuk. A száraz hozzávalókat, amelyeket előre összekevertünk, apránként adagoljuk bele és csak óvatosan, fakanállal forgatjuk bele, hogy ne törjön meg a hab. Óvatos mozdulatokkal, de alaposan dolgozzuk át a tésztát. Ha ez megvan, sütőpapírral fedett nagyobb tepsibe simítjuk és 180 fokon kb. negyed óra alatt megsütjük. 

Amíg sül, már főzhetjük is a krémet. A tojássárgáját csomómentesen elkeverjük a cukkorral, a pudingporral és 2 dl tejjel, majd szépen fokozatosan felöntjük a többi tejjel. Folyamatos kevergetés mellett sűrű krémet főzünk belőle. Ha jól besűrűsödött, levesszük a tűzről és két részre osztjuk. Egyik felébe még melegen belekeverjük a darabokra tördelt csokoládét. Amikor langyosra hűltek a krémek, mindegyikbe 20-20 dkg vajat keverünk és kézimixerrel is jól eldolgozzuk.

Ha kisült a tészta, kiborítjuk a tepsiből, leszedjük a papírt, visszafordítva egy deszkára/tálcára helyezzük és a tetejét még melegen megkenjük a csokikrémmel. Ez akár el is hagyható, de szerintem ad neki egy kis pluszt, és ha már 3Bit, akkor legyen a tejes, csíkos fajta (bár a régi jó Milky Way azt hiszem, már nem kapható). Eloszlatjuk rajta egyenletesen a sárga krémet, majd szépen telepakoljuk a rumos tejbe áztatott keksszel. Ezt a részét imádom, olyan szépen, szabályosan egymás mellé lehet rakni a kis négyzeteket :) Ha megvagyunk ezzel, óvatosan rákenjük a csokis krémet is és szépen elegyengetjük.
A tetejét díszíthetjük darált dióval, szeletelt mandulával, reszelt csokival....Fogyasztásig hűtőben tároljuk.

Tudom, elég vicces így a név, de valóban így hangzik az "amerikai pilótakeksz" ovis szlengben. Mert az ovisoknak ugye van a Bejja néni, a teja, a kakajó, a majomam és újabban az orejókeksz. Nagy is volt az öröm, amikor kitaláltam, hogy süssük meg mi magunk is. 
Több receptet kerestem, nézegettem, aztán sütés közben még módosítgattam rajta annak érdekében, hogy jó legyen, mert én sok helyen nem voltam velük megelégedve... Hol túl vajas a krém, viszont a tészta több vajat igényelne, stb. Így aztán ez lett a vége.
Itt jelzem, hogy ez nem most készült, hanem még korábban, de szerintem hamarosan újra előkerül ez a recept megint.

Krém:

5 dkg puha vaj
25 dkg porcukor
3 cs. vaníliás cukor 
1 tk rum aroma (csak, hogy kicsit feldobjam..)
8 ek tejszín

Tészta:

15 dkg puha vaj
12,5 dkg nádcukor
1 nagy tojás
22,5 dkg liszt
12,5 dkg holland kakaópor
1/2 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
1 csipet só

A krémhez kikeverem a hozzávalókat, amíg valóban krémes nem lesz, vagyis nem roszog a cukor. A hűtőben pihentetem.

A tésztához a lisztet és a kakaót összekeverem, gyúrólapon összemorzsolom a puha vajjal, majd hozzáadom a tojást és a cukrot is. Mivel nehezen akart összeállni a tészta, nagyon repedezett, töredezett, így itt már kicsit több vaj van benne, mint az eredeti receptben. Ha összeállt a tészta, 2-3 mm-sre nyújtom és kis karikákat szaggatok belőle. Én, amikor készítettem, egy másik formával nyomtam bele halványan mintát - azóta már betűs keksz mintázóm is van, legközelebb azt használom :)
Sütőpapírral kibélelt tepsin, 160 fokon 7-8 perc alatt megsül.
Ha kihűlt, összeragasztjuk a fehér krémmel.

Tegnap nevelés nélküli munkanap volt az oviban, és mivel szerencsére van még pár nap szabadságom, egyértelmű volt, hogy kiveszek egyet és csinálunk egy igazi csajos-csavargós napot. Két barátnő-látogatást terveztünk be, délelőttre gyerekkori barátnőhöz, akivel gyerekkorunkban, tini korunkban, egyetemistaként is és most is... a mottónk kábé "zabálni és röhögni"... A különbség mindössze annyi, hogy most már gyerkőcök is vannak körülöttünk, neki mindjárt kettő :) Ezért is gondoltam, hogy viszünk valami olyan kedvességet, amit Kistücsök vihet ajándékba, mondván ő (is) készítette, és ami kis 2,5 éveseknek, ovisoknak, és pocakos kismamáknak is egészséges. Arról nem is beszélve, hogy erőteljesen sütőtök szezon van, amit imádok, és hát sütiben jobb vagyok, mint levesben - erre azért majd még kitérek, mert most már van szuper sütőtökkrém leves receptem Judittól, de eddig ezzel mindig úgy jártam, akármilyen recept alapján készítettem, hogy "kár beléje, inkább csak megsütöm és megesszük úgy". Bezzeg, muffint már tavaly és tavalyelőtt is készítettem belőle és mindig kicsit javítgattam rajta. Most dupla adagban készítettem, így mindkét gyerkőcös vendégségbe és még a péntek estére is jutott :)

Hozzávalók 24 muffinhoz:

36 dkg fehér tönkölyliszt
20 dkg apró szemű zabpehely
2 cs. sütőpor
25 dkg méz
4 nagy tojás
10 ek étolaj
1 kisebb kanadai sütőtök
1 tábla étcsoki
mézeskalács fűszer
gyömbér
4 dl tej

A sütőtököt szeletelem és sütőben megsütöm, majd villával összenyomkodom.
Egy nagy keverőtálban összekeverem a tojást, mézet, olajat, majd hozzáadom a sütőtököt is és jól elkeverem.
Mehet bele a liszt, zabpehely és a sütőpor meg az apróra kockázott csoki és a fűszerek. Végül a tejet is apránként belekeverjük és a muffin formába adagoljuk.

Eredetileg én mazsolát vagy más aszalt gyümit terveztem bele, gondoltam az úgy az egészséges meg hát egyáltalán... de kislányom azonnal kijelentette, hogy ebbe csoki  kell, így hát beadtam a derekamat (na jó, aki ismer, tudja, hogy annyira nem kellett győzködni :D ) Azóta többen megerősítették, hogy ez igencsak jó választás volt, bár azért én mazsolával is kipróbálnám majd.

A délelőtti és kora délutáni csajos-babás látogatásokon is fogyott bőven, Luca babának különösen ízlett, ahogy hallottam :) Én meg előrelátóan tettem félre az esti borozáshoz is, ott is jól jött, érdemes kipróbálni :)