Sütifalva

Ezt a sütit még pár hete készítettem el, amikor összesen két hétig itthon ragadtunk, Kistücsök is betegen, én is betegen. Mivel pihenni mindezek ellenére nem nagyon tudtam és hát, lelkileg sem voltam a topon,  arra gondoltam, hogy valami kedvesség mindenféle szempontból gyógyítólag hatna. Már sokszor leírtam, hogy nekem maga a kreáció a gyógyír, a flow élmény, így bármennyire is finom lett a süti, én már akkor sokkal jobban voltam, amikor betoltam a tepsit a sütőbe - az íze meg csak ráadás :) 

Ami az alapanyagokat illeti, kicsit szedett-vedettnek tűnhet a kombináció és hát nem is szépítem, az. Konkrétan bementem a kamrába, és a sütemény - persze az alapvető hozzávalókon kívül - abból állt össze, amire "kukázás" közben bukkantam. Holland kakaóporom például csak nagyon minimális volt itthon, pedig abból kellett volna több, recept szerint. Viszont találtam egy kis maradék oldódósat, ami nálunk úgysem nagyon fogy (szerintem ritka gyerek az enyém, de nem nagyon iszik "kakajót"...), így azt használtam fel. Rábukkantam még egy ki tudja, honnan származó franciadrazséra, hát bele vele! Dió általában van itthon, gondoltam miért ne, és igen! Nagyon sokat dobott rajta! A rummal úgy voltam, hogy adott helyzetemben csak javíthat a dolgokon, amúgy meg sülés közben úgyis elpárolog :-) Csokiból meg eleve többet tettem bele, mint amennyit írtak mondván, igazi kakaóporból kevesebb jutott, nehogy baj legyen :)

A sütinek az állaga is nagyon jó lett, finom, puha, és nem csak frissen, hanem két naposan is (igen, maradt belőle, mert eltettem egy dobozba belőle és így jutott Keresztzsuzsinak is :))

Hozzávalók:

6 tojás
20 dkg cukor
10 dkg finomliszt
10 dkg teljes őrlésű tönkölyliszt
1 ek kakaópor (holland)
3 ek kakaópor (oldódós)
30 dkg vaj
20 dkg olvasztott csoki
10 dkg felkockázott csoki
3 marék apróra vágott dió
2 ek rum
fél cs. sütőpor
1 kk szódabikarbóna
1 csipet só
1 cs. franciadrazsé

Tetéjére
10 dkg olvasztott tejcsoki
1 kk olaj

Az egész tojásokat a cukorral felverjük, majd belekeverjük a kakaóval, sütőporral, szódabikarbónával, sóval elkevert lisztet. A vajat egy lábosban lassú tűzön felolvasztjuk, és beleolvasztjuk a két tábla csokit is. Beleöntjük a lisztes keverékbe, jól elkeverjük, majd beletesszük a többi hozzávalót is, vagyis a darabolt csoki, diót, franciadrazsét és a rumot. Kivajazott tepsibe öntjük és kb. 35-40 perc alatt, 160 fokon megsül. Amikor langyosra hűlt süti, eloszlatjuk a tetején a tejcsokit is. 

Megjegyzés:
Ahogy a képen is látszik, a franciadrazsét mi a tetejére szórtuk, de igazából semmi értelme, mert úgyis elsüllyed :)

A facebook oldalon sok szó esett mostanában Provence-ról és a levenduláról, no meg az esküvőkről. Múlt szombaton voltunk egy esküvőn, ahova szerettem volna valami aprócska, de emlékezetes ajándékot. Az alapötlet megvolt, egy tavalyi nászajándék-kreációm alapján. Akkor voltunk a lagziban is, és az ifjú pár mindenkitől pénzt kért. Szerintem nagyon személytelen csak úgy odaadni egy borítékot, még ha ez is a kívánságuk, ezért az ilyeneket mindig megpróbálom megfelelő formába önteni. Az elmúlt években volt már például pici malacpersely tele apróval, és a papírpénz legyezőformába hajtogatva, a persely tetejébe tűzve. Aztán... két szép hosszú pohár, szintén aprópénzzel és bonbonokkal teleszórva, a pénzt pedig szintén legyezőformában rendeztük el körülötte. A tavalyi esküvőre pedig vettem egy szép kosárkát, telepakoltam finom vajas keksszel. Kerestem aranyos, vicces kis képeket, illuszrációkat, amik főleg ifjú párokat ábrázoltak, aztán kinyomtattam őket névjegykártya méretben, és mindegyik hátuljára írtam egy idézetet, bölcsességet vagy tanácsot a házassággal kapcsolatban. Minden kártyához tűztem egy bankjegyet, díszes csipeszek segítségével. A kártyákat pedig a kekszek közé csúsztattam illetve a csomagolásra csipeszeltem. Ilyesmit szerettem volna most is, csak most hosszúkás formában csomagoltam a kekszeket. Ugyanazt a receptet használtam, mint tavaly, és ami talán már itt is fent van, csak ezúttal morzsoltam bele levendulát is. Még mindig túl óvatosan bánok vele, most is, sütés közben érződött az illata, elég intenzíven, de a keksz ízében éppen, hogy egy kicsit érződik. Azért a hangulata megvan, ha már ugye, levendulás-hangulatú volt az egész. Az ifjú pár pedig csodálatos volt, az esküvővel és a lelkész mondandójával együtt. Sok boldogságot, a kekszhez pedig jó étvágyat! :)

Hozzávalók  - amiket egy kb.  4 dl-s bögrével mértem ki

1 bögre felkockázott vaj
1 bögre nádcukor
3 tojás
1 cs. vaníliás cukor
2 bögre finomliszt (fele lehet zabpehelyliszt is)
1 csipet só
2 citrom reszelt héja
2-3 tk levendulavirág, elmorzsolva

nádcukor a formázáshoz

A vajat darás állagúra keverem a cukorral, majd hozzáadom a tojásokat és habosra keverem. Az összes többi hozzávalót elvegyítem és beleöntöm a masszába. Egy kanállal jól elkeverem az egészet és diónyi - vagy inkább kicsit kisebb - golyókat formálok belőle. Eleinte nagyon ragacsos a tészta, de nem kell megijedni tőle, így lesz finom. A golyókat meghempergetem még cukorban és tepsire helyezem őket, de legalább 5-5 cm távolságra egymástól. Egy pohárral lelapítom a golyókat és mehet a sütőbe, kb. 13-14 perc alatt sülnek meg, 160 fokon. Ha kivesszük a tepsit, kicsit várjunk, mert eleinte nagyon puha a keksz, csak amikor kihűlt, akkor keményedik meg. 

Szilva most is van, és bár még van egy pici a kelttésztás csodából, úgy döntöttem délután, összedobok valami gyors sütit. Egyrészt, mert ahogy a tegnap a facebookra kitett kép is mondja, "Baking makes me happy", vagyis "A sütés engem boldoggá tesz", és ma délután bizony extra adag boldogságra volt szükségem. Ahogy írtam már korábban is, nem feltétlenül a sütire, azt nem is kívántam...csak a sütés folyamatára, hogy kicsit lenyugtasson. Még ha épp csak egy muffin is, ami se perc alatt megvan, de a méricskélés, az illatok, így is jó hatással voltak rám :)
Volt még egy oka is a mai sütésnek... Elég fura ok, tudom. De elkezdtük árulni a házunkat, és ma estére vártuk az első érdeklődőket. Egy ismerősöm - talán kissé ironikusan?  - ezzel kapcsolatban olyasmit mondott, hogy "süssön valami sütit, aztán a finom illatok mindjárt még otthonosabbá varázsolják az egészet". Egy pillanatra ledermedtem de aztán rájöttem, hogy akár piszkálódásnak szánta, akár nem, ez igazán jó ötlet. És tényleg... nem tudatosan, de úgy jött ki, hogy amikor jöttek az érdeklődők, akkor kezdett aranyszínű lenni a muffin, akkor jöttek legjobban az illatok, és hát tényleg mindannyian megjegyezték :) Igaz, végül nem voltak komoly érdeklődők, de ez nem ezen múlt. 

Mint mondtam, a szilva adott volt. A mákot szintén pár napja kitaláltam már, hogy az lesz a következő párosítás. Aztán harmadiknak valahogy bevillant a marcipán. És, ha még nem lenne elég az újításokból, fele arányban teljes őrlésű rozslisztet használtam, amit viszont ennél a verziónál többet lehet, hogy nem fogok, mert szerintem a rozs intenzív íze kicsit elnyomja a többi ízt. Hm. Majd kipróbálom máshogy is, de sima liszttel biztosan még jobban kiérződik minden. Azért persze, így is el fog fogyni mind, ebben biztos vagyok :)

Hozzávalók:

10 dkg finomliszt
10 dkg rétesliszt
8 dkg darált mák
1 cs. sütőpor
12,5 dkg nádcukor
2 tojás
2 dl tej
6 ek étolaj
6-7 szem szilva apróra kockázva, kis fahéjas cukorral megszórva
ízlés szerint 3-5 dkg marcipán, reszelve

Összekeverjük a liszteket a mákkal és a sütőporral. Egy keverőtálban a tojást, a cukrot és az étolajat kézi habverővel elkeverjük majd hozzáöntjük a tejet is. Hozzáadjuk a száraz alapanyagokat és jól elkeverjük. Mehet bele a felkockázott szilva és belereszeljük a marcipánt is. Ha túl lágy lenne a marcipán, akkor 10-15 percre tegyük be a fagyasztóba a felhasználás előtt. 
Mehet a massza a muffinformába, majd a 200 fokos sütőbe, kb. 16-18 percre. 
Képem most sajna nincs... remélem azért így is jó  ;-)

A "csoda" megnevezést nálam kiérdemli mindenképpen, nálam elérte azt a hatást, amit a pár nappal ezelőtti brownie-tól vártam (Brownie recept következő bejegyzésben). Mind a készítése, mind a kóstolása megadta nekem azt a relaxációt, nyugalmat és egyensúlyt, amire most éppen nem is számítottam. Talán pont ezért hozta meg, mert nem azért álltam neki, hanem csak úgy, mert éppen van itthon jó sok szilva :)

A szilvát pénteken kaptuk, tegnap készítettem is egy jó adag gombócot, meg számításba vettem egy mákos-szilvás kevert sütit, de helyette most inkább ezt az élesztőset készítettem. Azért majd még visszatérek egy következő bejegyzésben a szilvás-mákos megoldásra is, meg egyáltalán, valami mákos finomságra, mert az nálunk itthon nagyon megy, de mostanában kimaradt.
Mondhatnám, hogy pofonegyszerű ez az élesztős recept, de már kezdek unalmas lenni. Pedig tényleg az, és isteni finom! 
Úgy alakult, hogy délután kicsit magamban maradtam és szépen kezdtem is magozni a szilvát és előkészítettem a hozzávalókat. És mire bekevertem a nádcukrot a fahéjjal, és belemorzsoltam az élesztőt a tejbe, már tudtam, az illatok rádöbbentettek, hogy igen, most PONT erre van szükségem! Ezért szeretem én nagyon a kelttésztákat, már az illatok olyan nyugalommal töltenek el, hogy az valami csoda. Tudom, sokan félnek a kelttésztáktól, de higgyétek el, nem kell! És pont ezért, újra feléledt egy álmom, ami most már akárhogyan is, de cél kell, hogy legyen. Fogok én még sütő tanfolyamot tartani! Mert nincs olyan, aki ne tudná ezeket elkészíteni, és az élmények, amellyekkel gazdagodunk, legalább olyan fontosak, mint a végén az ízkavalkád. Naszóval, tanfolyam majd egyszer, de addig is a recept :) 

Lehet, hogy sokaknak ismerős is, mert sok hasonló van fent a neten, igazából fogtam egyet és pár apróságot változtattam, például, ahogy a neve is mondja, belelöttyintettem ide-oda egy kis rumot.

Hozzávalók:

60 dkg finomliszt
1 ek zsír
1 cs élesztő
3 dl tej
1 tojás
1 csipet só
1 ek nádcukor
3 ek nádcukor, ízlés szerint fahéjjal
2 ek rum 

80-100 dkg magozott szilva
fahéjas nádcukor ízlés szerint
2-3 ek rum
mandulaforgács

A langyos tejbe belekeverjük az egy kanál cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt. Közben kimérjük a lisztet, beletesszük a csipet sót, a fahéjas cukrot, a zsírt, a tojást, a rumot. Kézzel vagy dagasztós mixerrel kicsit elkeverjük, majd hozzáadjuk a tejet és az élesztőt is és lágy tésztát gyúrunk belőle. Nagyon hamar összeáll egyébként, könnyű vele dolgozni. Kb. egy órát kelesztjük (kelesztőtálban kevesebb is elég). Kicsit átgyúrjuk, kinyújtjuk és kézzel beleegyengetjük egy kizsírozott tepsibe. Amit én használtam, az kb. 25x40 cm-es. 
A magozott szilvát összekeverjük a fahéjas cukorral és szépen rápakoljuk a tésztára, kicsit rá is nyomhatjuk nyugodtan. Amikor kész, meglocsoljuk egy kis rummal és megszórjuk az egészet mandulaforgáccsal. Így, a tepsiben is hagyjuk még egy jó fél órát kelni, majd mehet a sütőbe. 180 fokon kb. 30 perc alatt sül meg. 
Tényleg isteni finom :)

Édes kis semmiség helyett most egy sós klasszikus. S hogy miért, annak több oka is van. Ez tényleg egy alap recept, ez az a stangli, ami felénk tényleg mindenkinek "A Stangli". Bár, bevallom őszintén, ehhez képest én már huszoniksz éves voltam, és túl több tucat pogácsa meg kalács sütésen, mire ezt először megcsináltam. Talán pont azért, mert ez olyan magától értetődő, és mert ez otthon is viszonylag gyakran készült, gulyásleves mellé, például. De emlékszem, már elsőre is jól sikerült, akkor is bográcspartira készült, munkahelyen. Erről most eszembe is jutott, hogy egy régi kollégámnak szállóigéje is volt - talán pont a gulyáspartis stangli kapcsán, ezt nem tudom pontosan - hogy "hát az XY? Az még egy rendes sósstanglit sem tud csinálni". :)))

Egyébként meg, a "pogácsás barátnőm",akinek múltkor a pogácsát tanítottam és itt is említettem, olyan ügyesen belejött, hogy azóta készített pogácsát egyedül is, és megígértem neki (vagyis közvetetten inkább az Apukájának...), hogy a következő recept, amit megtanul tőlem, az a sósstangli lesz. Ugyan lehetőség még nem adódott azóta a közös sütögetésre, de egyedül sütöttem egy adagot múlt pénteken. Történt ugyanis, hogy fél órával a munkaidőm vége előtt telefonált egy kedves ismerős, majd miután megbeszéltük, ami miatt "eredetileg" hívott - igazából szerintem az csak alibi volt :) - megkérdezte, hogy "Te, nem lehet ott valahol egy jó sósstanglit kapni? Úgy megkívántam egy igazi, friss, jó kis ház stanglit". Hát mondom, itt aztán nem... De, esetleg valamelyik borozóban? Na, ott sem.... Konkrétan, ha a barátnőimmel megyek néha a törzshelyünkre, oda egyszer-kétszer vittem már magunknak pogit, mert az nem az erősségük. Legutóbb már az üzletvezető srác is úgy fogadott, hogy "Pogácsát nem hoztál?". A stangli meg... hát tudtam én, hogy milyenre gondol a srác és olyat nem árulnak, ez az igazság, csak maximum a mi házunknál, ha én sütök :) Ezt mondtam is neki, magyarul bekaptam a csalit és hazaérvén, miután a kislányommal megbeszéltük, hogy akkor sütünk és lesz nekünk is vacsira, hívtam is az illetőt, hogy jó egy óra múlva jöhet az első tepsiért. Hát ez a legutóbbi stangli sütés története :) Jó sütögetést nektek is!

Hozzávalók:

1 kg finomliszt
1 dl étolaj
5 dkg élesztő
fél liter tej
2 tk cukor
4 tk só

Tetejére
1 tojás
só
köménymag

Az élesztőt felfuttatjuk a langyos cukros tejben. Közben a sót és az olajat belekeverjük a lisztbe. majd hozzáadjuk az élesztős lisztet is és megdagasztjuk a tésztát. Lehet használni gépet is, én ezt általában kézzel szoktam. Ha kicsit ragad, a vége felé bevizezem a kezem langyos vízzel és addig folytatom ezt, amíg szép egyenletes kelttésztát nem kapunk. Kelesztjük, amíg kb. duplájára nem nő, majd kb. 1,5-2 cm vastag téglalapot nyújtunk belőle, és ebből kivágunk háromszögeket, amiket a széles végétől kezdve feltekerünk. Tepsibe helyezzük őket, megkenjük a felvert tojással, megszórjuk sóval és köménymaggal. 180 fokos sütőben aranybarnára sütjük őket. 

Variációk:

Sajtos
Sajtot felkockázunk és a háromszögek közepére elhelyezünk egy-egy darabot, így tekerjük fel. Köménymag helyett reszelt sajttal szórjuk meg.

Szalonnás
Aprított szalonnát serpenyőben megpirítjuk, és ezt tekerjük bele a tésztába. A tetejére ízlés szerint szórhatunk sajtot vagy másfajta magokat, pl. szezámmag, lenmag. 

Igen, tudom, már egy ideje csak pikk-pakk és csak kevert süti van terítéken, és ennek több oka is van. Egyrészt mostanában ilyenekre van időm, vagy ha van is másra, az már nem újdonság itt. Másrészt, így talán kedvet kapnak azok is a sütéshez (tudnék példálozni, de nem teszem :)), akik eddig nem mertek nekiállni, de az ilyen egyszerű receptek rádöbbentik, hogy "de igen, én is tudok sütni" és "sütni jóóó" :) Ha legalább egy ilyen akad az olvasók közt, már megérte. Harmadrészt meg, a héten rám jött, hogy valami túrósat nagyon ennék már, de gondoltam, majd hétvégén. De hétvégére meg mást ígértem, és a túró iránti vágyam sem csillapodott az elmúlt 4-5 napban, így aztán ma előkaptam a hét elején vásárolt túrót és bogarásztam a receptek között.

Egy ehhez nagyon hasonlóra esett a választásom, apróságokat változtattam rajta csak - a szokásos liszt és cukor téma, és gyümölcsöt adtam még hozzá.

Hozzávalók:

3 tojás
20 dkg cukor (nálam ez most nád- és nyírfa, fele-fele arányban)
1,5 dl olaj
1 dl tej
1 citrom leve és reszelt héja
50 dkg túró
15 dkg finomliszt
15 dkg tk tönkölyliszt
1 cs. sütőpor
1 cs. vaníliáscukor
2 közepes alma, apróra kockázva

Megint csak egy kézi habverőre van szükségünk. A tojást elkeverjük a cukorral, olajjal, tejjel. A túrót, ha túl nagyszemű, kicsit törjük át, majd keverjük ezt is a masszához, az almával együtt. A végén mehet bele a liszt és irány a kivajazott tepsi, majd a 160 fokos sütő. Kb. 50 perc alatt sül meg. Ha kész, szórjuk meg porcukorral.

És igen, mondhatják nekem, hogy "persze, neked minden egyszerű, meg pikk-pakk", de erre még ők is azt mondják, hogy "jé, ez tényleg csak ennyi?". Mert van ám nekem 1001 muffinos-cupcakes receptes könyvem, benne millió verzióval, különböző tésztákkal, mindenféle extra adalékokkal. De én az évek alatt ezekből leszűrtem magamnak egyetlen egy alapreceptet, amit aztán mindenki úgy alakít, ahogy akar. Tényleg csak a képzelet szab határt a lehetőségeknek és elrontani szinte lehetetlen.
Először le is írom akkor az alapot.

Muffin alaprecept:

28 dkg liszt
1 cs. sütőpor
12,5 dkg cukor
2 nagy tojás
2 dl tej
6 ek étolaj

Kézi habverővel kicsit felverjük a tojást, hozzáadjuk a cukrot, olajat és a tejet. Aztán belekeverjük a sütőporral elkevert lisztet, és kész. 
Ezt lehet bárhogy variálni. Ha valami szárazat szeretnénk hozzáadni, például dió, mák, kókusz, kakaópor, zabpehely, akkor az ezekből hozzáadott mennyiséget a liszt mennyiségéből vegyük le. Ha aszalt gyümölcsöt, csokidarabkákat, vagy más darabosat adnánk hozzá, azt csak simán, kiegészítésként szórjuk bele, ízlés szerint. És így tovább. A későbbiekben majd még megosztok néhány variációt, most egyelőre a múlt hétvégi verziót osztom meg veletek.

A képen látható muffinok az oviba készültek, családi napra. És bár én bevállaltam, hogy egész délután lángost sütök (5 kg lisztből dagasztottam, 2 részletben), és többen mondták, hogy emellett nehogy vigyek ám sütit, természetesen nem én lennék, ha kibírtam volna süti sütés nélkül :D Viszont, ez itt tényleg, a dupla adag kisütését nem, viszont adagolást, mosogatást számítva is kábé tíz perces meló. 
Többen kérdezték, hogy mi van benne, mert nagyon ízlik a gyerekeknek, kis túlzással mondtam, hogy "ami a kamrában éppen a kezembe került". Volt egy megbontott zacskó kókusz, meg mazsola, gondoltam a kettő együtt fincsi lesz.
Sok kevert tészta sokkal "szaftosabb" lesz, ha fele arányban réteslisztet keverünk bele. Na én ezt általában teljes őrlésű tönkölyliszttel oldom meg, így most is. 

Mazsolás-kókuszos muffin

10 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
8 dkg kókuszreszelék
1 cs sütőpor
12,5 dkg nádcukor
2 nagy tojás
2 dl tej
6 ek étolaj
pár csepp vanília aroma
6-7 dkg mazsola (ezt mindenki ízlés szerint adagolhatja)

Az elkészítési mód ugyanaz. Lévén gyerekeknek készül, én úgy döntöttem, valami cukisággal megszórom a tetejét. Volt itthon 4-5 fajta, ebből találomra kiválasztottam most egyet. Focit nem nagyon nézek, férjem sem, de az elmúlt hetek vébés agymosása mégiscsak utólérhetett valahogy, mert amikor toltam be a sütőbe az első adagot, akkor esett le, hogy a cukorkákból sikerült éppen pont brazil vébés színeket kiválasztanom :) Hát így sikerült... Nem csak pikk-pakk elkészült, de pikk-pakk el is fogyott :)

Még a múlt heti bográcspartikor (ahol a túrós pogi és a Hófehérke kedvence volt terítéken) sikerült felhalmoznom egy nagyobb készletet citromból. Vettem én is jó sokat, meg hoztak is, mondván jó lesz az mindenbe, ami folyik. Persze maradt belőle egy jó adag és azt vettem észre, hogy fura módon pont a nem bio egyedek kezdték megadni magukat. Így aztán, nehogy a finom, ehető héjú is kárba vesszen, meg mert a nagy hőségben amúgy is valami olyan sütire vágytam, amivel nem kell órákon át a konyhában melegedni, ez lett belőle. Lehetett volna francia citromos pite is, mert már egy ideje a fejemben van az is, hogy újra kellene készíteni, de annak a sütése kicsit macerásabb lett volna a melegben. Vagy csak én éreztem most annak, nem tudom. 
Majdnem ugyanez a recept egyébként megtalálható Bereznay Tamás Süteményeskönyvében, amit én nagyon szeretek! Több recept van, például az Esterházy torta is, ami onnan vált be igazán :) 
Ez a citromos icipici módosítással készült. És tényleg pikk-pakk, mint egy muffin, csak még a kapszlikkal sem kell vesződni :)

Hozzávalók:

1 citrom héja
3 tojás
3 dl natúr joghurt
32 dkg nádcukor
12 dkg búzadara
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
10 dkg finomliszt
1 cs. sütőpor
csipet só

A sziruphoz:
1 dl víz
12 dkg nádcukor
3 citrom leve és reszelt héja

A tésztához a tojást a joghurttal, cukorral, citrom héjával jól elkeverjük. Kézi habverő elegendő hozzá. Beleöntjük a búzadarát és pár percig állni hagyjuk. Ezután mehet a masszába a liszt és a sütőpor is. Mondtam én az elején, hogy nem egy bonyolult recept, mert gyakorlatilag ennyi... Ha jól kikevertük a tésztát, mehet egy kivajazott tepsibe, és 160 fokos sütőbe toljuk, kb. 45-50 percre. Ami a tepsit illeti - az eredeti receptben szép magas a süti, az enyém mindig laposabb, mert nagyobb tepsibe teszem... Ha magasabbra szeretnétek, akkor max. 20x30-as tepsi legyen szerintem. 
Amíg sül a süti, addig összekeverjük egy lábosban a vizet, cukrot és a citrom levét és héját. Állandó kevergetés mellett összefőzzük és 4-5 percig forraljuk is az egészet, majd levesszük a főzőlapról és hagyjuk langyosra hűlni.
Amikor a süti aranybarnára sült, villával minél több helyen szurkáljuk meg és jól locsoljuk meg, nyugodtan mehet rá az összes szirup. Mire kihűl a süti (ha ki bírjuk várni... :)), addigra jól átjárja a szirup, jó szaftos lesz, a tetején pedig szép fényes réteg képződik. Nyamm.... Amúgy... még nem próbáltam, de simán el tudok mellé képzelni egy gombóc citrom fagyit....Mmmmh....

Régóta tudtam, hogy létezik ilyen édesség, tudtam, hogy hogyan készül és ettem is már, de valahogy, valamiért én még sosem készítettem ilyet. Aztán egyik nap megint belebotlottam egy ilyen receptbe, ezúttal Kockalány blogjában, és úgy voltam vele, most már muszáj egyszer kipróbálnom.
Mostantól minden második héten Kistücsök altatás után magamban töltöm az estéimet, ezért úgy gondoltam, hogy ki fogom használni az alkalmat és a második ilyen estémen kapásból neki is láttam a sütésnek. Meggy volt itthon valamennyi friss is, meg találtam egy üveg befőttet is elfekvőben, ezt vegyesen két adagnak gondoltam, és éppen pont két piteformám van. Így aztán lett egy itthonra, egy meg az irodába. Volt aki kérdezte, milyen alkalomból sütöttem. Hát "csak úgy". Meg mert jó gyerekkel is sütni, jó napközben is sütni, jó vendégeknek és különleges alkalomra is sütni, meg jó valakit sütni tanítani. De az igazi az az, amikor csak úgy, egymagamban vagyok az alapanyagokkal és a gondolataimmal, és senkinek és semminek nem kell megfelelni, hanem tényleg csak úgy kedvtelésből csinálom. Ilyenkor van lehetőségem kiélvezni minden egyes alapanyag illatát, állagát, és bizony ez nekem szinte felér egy meditációval :) 

Mire kisült mindkettő, addigra már nem is maradtam egyedül és délutános műszak után egyből le lett csekkolva a gőzölgő, illatos crumble :) 

Ja, persze, ezt most nem hagytam annyiban, kicsit átalakítottam "majdnem-wellness-fitness" verzióra. Vagy valami olyasmi... :)

Hozzávalók egy átlagos piteformához:

kb. 40 dkg meggy
fél csomag pudingpor (vaníliás vagy tejszínes)
ízlés szerint fahéj és cukor

A tésztához:
10 dkg liszt (lehet zabpehelyliszt, normál liszt ,vagy bármi más, attól függ, mennyire szeretnénk wellness-sütit :))
15 dkg apró szemű zabpehely
4 dkg nyírfacukor
4 dkg nádcukor
12 dkg hideg vaj
csipet só
kis vaj a forma kikenéséhez.

A piteformát kivajazzuk és eligazgatjuk benne a kimagozott, pudingporral, fahéjjal és cukorral elkevert meggyet.
A tészta hozzávalóit nem is kell összegyúrnunk, csak jól elmorzsolni az egészet, és rámorzsoljuk a gyümölcsre, hogy szépen befedje. Lefedjük alufóliával és mehet a kb. 180 fokos sütőbe. Kb. 20 percig sütjük, majd levesszük az alufóliát és anélkül is sütjük (kb. 10 percet), míg a teteje szép aranybarna nem lesz.

Ebben a kedvességben az a legjobb, hogy bármilyen gyümölcsből elkészíthető és tényleg percek alatt összeállítható - ebben a verzióban gyakorlatilag a meggymagozás tartott a legtovább...