Édes kis semmiség helyett most egy sós klasszikus. S hogy miért, annak több oka is van. Ez tényleg egy alap recept, ez az a stangli, ami felénk tényleg mindenkinek "A Stangli". Bár, bevallom őszintén, ehhez képest én már huszoniksz éves voltam, és túl több tucat pogácsa meg kalács sütésen, mire ezt először megcsináltam. Talán pont azért, mert ez olyan magától értetődő, és mert ez otthon is viszonylag gyakran készült, gulyásleves mellé, például. De emlékszem, már elsőre is jól sikerült, akkor is bográcspartira készült, munkahelyen. Erről most eszembe is jutott, hogy egy régi kollégámnak szállóigéje is volt - talán pont a gulyáspartis stangli kapcsán, ezt nem tudom pontosan - hogy "hát az XY? Az még egy rendes sósstanglit sem tud csinálni". :)))
Egyébként meg, a "pogácsás barátnőm",akinek múltkor a pogácsát tanítottam és itt is említettem, olyan ügyesen belejött, hogy azóta készített pogácsát egyedül is, és megígértem neki (vagyis közvetetten inkább az Apukájának...), hogy a következő recept, amit megtanul tőlem, az a sósstangli lesz. Ugyan lehetőség még nem adódott azóta a közös sütögetésre, de egyedül sütöttem egy adagot múlt pénteken. Történt ugyanis, hogy fél órával a munkaidőm vége előtt telefonált egy kedves ismerős, majd miután megbeszéltük, ami miatt "eredetileg" hívott - igazából szerintem az csak alibi volt :) - megkérdezte, hogy "Te, nem lehet ott valahol egy jó sósstanglit kapni? Úgy megkívántam egy igazi, friss, jó kis ház stanglit". Hát mondom, itt aztán nem... De, esetleg valamelyik borozóban? Na, ott sem.... Konkrétan, ha a barátnőimmel megyek néha a törzshelyünkre, oda egyszer-kétszer vittem már magunknak pogit, mert az nem az erősségük. Legutóbb már az üzletvezető srác is úgy fogadott, hogy "Pogácsát nem hoztál?". A stangli meg... hát tudtam én, hogy milyenre gondol a srác és olyat nem árulnak, ez az igazság, csak maximum a mi házunknál, ha én sütök :) Ezt mondtam is neki, magyarul bekaptam a csalit és hazaérvén, miután a kislányommal megbeszéltük, hogy akkor sütünk és lesz nekünk is vacsira, hívtam is az illetőt, hogy jó egy óra múlva jöhet az első tepsiért. Hát ez a legutóbbi stangli sütés története :) Jó sütögetést nektek is!
Hozzávalók:
1 kg finomliszt
1 dl étolaj
5 dkg élesztő
fél liter tej
2 tk cukor
4 tk só
Tetejére
1 tojás
só
köménymag
Az élesztőt felfuttatjuk a langyos cukros tejben. Közben a sót és az olajat belekeverjük a lisztbe. majd hozzáadjuk az élesztős lisztet is és megdagasztjuk a tésztát. Lehet használni gépet is, én ezt általában kézzel szoktam. Ha kicsit ragad, a vége felé bevizezem a kezem langyos vízzel és addig folytatom ezt, amíg szép egyenletes kelttésztát nem kapunk. Kelesztjük, amíg kb. duplájára nem nő, majd kb. 1,5-2 cm vastag téglalapot nyújtunk belőle, és ebből kivágunk háromszögeket, amiket a széles végétől kezdve feltekerünk. Tepsibe helyezzük őket, megkenjük a felvert tojással, megszórjuk sóval és köménymaggal. 180 fokos sütőben aranybarnára sütjük őket.
Variációk:
Sajtos
Sajtot felkockázunk és a háromszögek közepére elhelyezünk egy-egy darabot, így tekerjük fel. Köménymag helyett reszelt sajttal szórjuk meg.
Szalonnás
Aprított szalonnát serpenyőben megpirítjuk, és ezt tekerjük bele a tésztába. A tetejére ízlés szerint szórhatunk sajtot vagy másfajta magokat, pl. szezámmag, lenmag.
