Sütifalva

Van 3-4 igazán jól bevált pogácsa receptem ezen kívül is, de ennek különösen sok előnye van: pikk-pakk össze lehet állítani, akár este be lehet gyúrni és éjszaka hűtőben pihentetni, vagy éppen reggel begyúrni és este kisütni. Másnaposan is finom puha - persze, ha marad belőle addig :) Jaj persze, és ami még nagyon fontos: kezdőknek is biztos sikerélmény, nyugodtan lásson hozzá bátran mindenki! 
A múlt héten én kétszer is sütöttem ilyet - vagyis, ez így nem teljesen igaz, mert csak a hétvégit sütöttem én, a nálunk tartott bográcspartira ezt rendelték tőlem :) Viszont, a heti első sütésnél csak asszisztáltam. Egy kedves ismerősöm, barátnőm kért tőlem tippeket, olyan kedvességekhez, amiket ő, mint nem gyakorló sütő is el tud készíteni. A vége az lett, hogy átjött és kis segítséggel, de ő készítette el. Elmondom mi az egésznek a titka - egy kis önbizalom, és megy mindenkinek! Az övé is nagyon jól sikerült, ezentúl talán bátrabban nekiáll másnak is. 

Hozzávalók:

60 dkg liszt
35 dkg vaj
50 dkg túró
3,5 kk só
1 cs. élesztő
4 ek tej
fél pohár tejföl
1 tojás
kb. 10-15 dkg sajt

A lisztet gyúrólapra/deszkára halmozzuk, hozzáadjuk a sót, a vajat pedig nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük és összemorzsoljuk a liszttel. Belemorzsoljuk a túrót is. Az élesztőt felfuttatjuk a tejben, kevés cukorral. Hozzáöntjük a masszához és lágy tésztát gyúrunk belőle. Alufóliába vagy folpackba csomagoljuk és hűtőben pihentetjünk legalább 20 percet. Ha akarjuk, akár fél nappal előre is begyúrhatjuk és pihentethetjük addig is a hűtőben. 

A tésztát kivesszük és megvárjuk, míg szobahőmérsékletű lesz. Kinyújtjuk téglalap alakúra, megkenjük a tojás és tejföl keverékével, majd "visszacsomagoljuk", vagyis kétszer félbehajtjuk. Vagy, ahogy én szoktam, alulról-felülről és kétoldalról is visszahajtjuk, hogy kis tégla/kocka alakot kapjunk. Akinek van kedve, még egyszer megismételheti a műveletet, mielőtt 2-3 cm vastagra nyújtjuk. Megkenjük még egyszer a tojásos-tejfölös keverékkel, megszórjuk sajttal és szaggatjuk. 
Mi ebből a fajta pogiból kisebb méretűeket szoktunk készíteni.
Kb. 180 fokos sütőben aranybarnára sütjük. 
Ugye, hogy nem is nehéz? ;-)

Ahogy ígértem, jön a meggy-szezon kezdetével egy új meggyes recept! Csütörtökön Anyukámék hoztak egy kis friss meggyet, így adott volt, hogy hétvégére már abból készítek valamit. Hoztak epret is, de abból lett pár kisüveg lekvár, így maradt a meggy :) .
Évekkel ezelőttről bevillant egy nagyon jól sikerült csokis-meggyes torta, és szerettem volna tepsis verzióban elkészíteni, de sehol nem találtam meg azt a receptet. Helyette gondoltam potyogtatós meggyesre, meg valami vaníliás krémre. Találtam egy receptet, ami a "Hófehérke kedvence" nevet viselte, és abból, meg az ötleteimből született ez a recept. Kislányos anyuka lévén, plusz kislány vendéggel a hétvégén, úgy gondoltam, jó kis név ez, maradhat :)

Hozzávalók egy nagy tepsihez:

Tészta:
7 tojás
38 dkg vaj
38 dkg cukor
38 dkg finomliszt
1,5 ek kakaópor

Krém:
6 tojás
2 cs. vaníliás pudingpor
6 ek cukor
kb. 8 dl tej

1 kg magozott meggy

A mennyiséget úgy számoltam, hogy lemértem a 7 tojás súlyát és mindenből ugyanannyit tettem. 
A cukrot és a puha vajat habosra keverjük, majd egyenként beleadagoljuk a tojásokat is. 
Ha jó habos, mehet bele a liszt. A tészta felét magas falú, kivajazott, kilisztezett tepsibe öntjük, megszórjuk a meggy kb. egy harmadával. A tészta másik felébe belekeverjük a kakaót, majd mehet a tepsibe. Szépen elegyengetjük és megszórjuk a többi meggyel. Ha valaki édesebben szereti, a meggyet megszórhatja egy kis cukorral.
Mehet az egész a sütőbe, kb. 170 fokon 45-50 perc alatt megsül.

A krémhez a pudingport kevés tejben elkeverjük, hozzáadjuk a cukrot, a tojásokat, majd hozzáöntjük az összes tejet és folyamatos kevergetés mellett sűrű krémet főzünk belőle.
Amikor kihűlt a tészta és a krém is már csak langyos, ráöntjük a krémet, és megszórjuk reszelt étcsokival. 

A vicces név, ami nyilvánvalóan a kis négyévesemtől származik, egy igazán egészséges és finom csemegét takar :) 
Bizonyos problémák miatt úgy döntöttem, muszáj lesz valamit változtatni az étkezési szokásokon és visszatérni az óvoda előtti finomságokhoz. Mert igazság szerint, amíg nem volt óvoda, addig megevett mindent, ami egészséges, eleve nekem is több időm volt mindenféle saját készítésű holmira, aztán ez az oviban a válogatós barátok közt, meg mivel Anyának az egész napos munka után kevesebb türelme van ilyesmihez, megváltozott.

Egy vírus miatt itthon ragadtunk, ráadásul éppen egy nagyon szuper sütis könyvet olvasok, így engem is megszállt az ihlet és kitaláltam ezt a muffint. Mivel van benne répa, alma, mazsola, dió, narancs, és mivel kislányom az elmúlt napok levertségében a naagy Füles szamarához ragaszkodott a legjobban (aki bizonyára szereti ezt a sok finomságot), róla neveztük el a muffint :)

Legközelebb még több mazsolát teszek bele, mert úgy még finomabb :)

Hozzávalók:

2 nagy tojás
13 dkg méz
1,5 dl tej
6 ek étolaj
1 narancs leve és reszelt héja

10 dkg reszelt sárgarépa
10 dkg (kb. egy közepes) reszelt alma

10 dkg finomliszt
10 dkg teljes őrlésű tönkölyliszt
8 dkg zabpehely
1 cs. sütőpor
1 csipet só
5 dkg mazsola
5 dkg durvára aprított dió
fahéj, szegfűszeg

A folyékony alapanyagokat (első blokk) alaposan összekeverjük egy kézi habverővel, belekeverjük a reszelt répát és az almát, majd a száraz alapanyagokat is. Éppen pont 12 muffinra elég, 170 fokos sütőben 18-20percig sütjük. 

Először az alcím szorul magyarázatra... Szeretek tortát sütni, családon belül szoktam is szinte minden alkalomra, de a díszítés az messze nem az erősségem, és rendelésre még soha nem is készítettem. Mostanáig. De most egyből bele a mélyvízbe, ugyanis egy gyenge pillanatomban igent mondtam kedves "padtársam" felvetésére, miszerint kislányának ötödik szülinapjára három emeletes csokitorta kellene... Aztán a csokitortából Sacher lett, mert az a kedvenc, én meg örültem, mert így legalább tutira masszív lesz és csak megoldom valahogy azt a díszítést :)

Kicsit kitérnék a Sacher torta eredetére is, mert bár nem egy bonyolult dolog, azért kicsit misztikus azáltal, hogy az eredeti receptet nagyon titkosan őrzik ma is a Hotel Sacher széfjében Bécsben.... Szóval, 1832-ben Metternich gróf szeretett volna egy különleges desszertet a vacsoraasztalra. Sajnos - vagy éppen szerencsére - a főszakács aznap szabadnapos volt, és így a 16 éves tanonc állt neki összedobni valamit. A torta ízlett mindenkinek, de különösebb figyelmet nem szenteltek neki. Franz Sacher évekkel később Bécsben nyitott üzletet fiaival, és legidősebb fia, Eduard akkor vette elő újra apja fiatalkori ötletét, amit még kicsit megvariált. Eduard 1876-ban nyitotta meg a Hotel Sachert, és itt kínálta először ezt az édességet.

Na de vissza az én tortámhoz. Mondom, maga a torta nagyon szimpla,tipikusan egyszerű és nagyszerű.

Hozzávalók (26cm tortaformához):

6 db tojás
14 dkg puha vaj
11 dkg porcukor
fél vaníliarúd kikapart belseje
13 dkg főzőcsoki vagy étcsoki
11dkg kristálycukor
14 dkg finomliszt
kb. 20 dkg sárgabaracklekvár 

Bevonóhoz:
20 dkg cukor
15 dkg főzőcsoki vagy étcsoki
1,25 dl víz


A tésztához a puha vajat, a porcukrot és a vaníliát turmixgéppel habosra keverjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojássárgákat, és az egészet jó krémes állagúra keverjük. 
Közben a csokit gőz felett felolvasztjuk, és a liszttel együtt belekeverjük a tojássárgás krémbe. 
A tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd lassan hozzáadjuk a kristálycukrot, és így is kihabosítjuk. 
Ahhoz, hogy lágy maradjon a tészta, előbb a habból egy keveset adjunk csak a tojássárgás masszába, jól keverjük el, még mixerrel, aztán a hab nagy részét már csak óvatosan, fakanállal forgassuk bele. 

Kivajazott tortaformába öntjük és 170 fokos sütőben kb. 50-60 percet sütjük úgy, hogy az első 10 percben ujjnyi résre nyitvahagyjuk a sütőt. Elvileg így elkerülhetjük, hogy a tészta teteje berepedezzen, de ha mégis, akkor azt könnyen ki lehet igazítani a végén. 

Ha kihűlt a torta, félbevágjuk, és a két lap között, valamint a torta tetejét és körbe szélét megkenjük a baracklekvárral. Nem kell sajnálni :)

A csokibevonathoz a vizet és a cukrot forraljuk össze, majd mikor kicsit visszahűlt, keverjük bele a csokit és amikor az egész már csak langyos, akkor vonjuk be vele a tortát.

Tipp:
Mivel én most marcipánnal vontam be, nem a hagyományos csokimázt tettem rá, mert így szerintem túl tömény lett volna, hanem helyette egy ganache-szerű bevonatot készítettem. Ehhez 1,5 dl habtejszínt felforraltam, beltördeltem 10 dkg étcsokit, és mikor visszahűlt, ezt kentem a tortára és erre jött a marcipán.

Ezt a receptet egy könyvben (Judith Ryan Hendricks: Francia Kenyér) találtam még évekkel ezelőtt. És most, ahogy írok róla, kedvet is kaptam hozzá újra, szinte érzem az élesztő is a frissen sült kenyér illatát is.... De ez egy másik poszt lesz majd :)
Ahogy az már kiderült, szeretek én variálni, megreformálni, és egy időben nagy mániám lett a zabpehelyliszt - kekszekhez kimondottan csak ajánlani tudom! Itt is fele arányban használom, de persze simán fehérliszttel is okés. 

Egyébként teljesen más neve van, de nálam azért lett mártogatós keksz, mert egy ismerősöm kimondottan ilyet keresett a gyerkőcnek, amit a kakaóba tud mártogatni. Kérdezte, hogy a csokis keksz jó e erre, én meg úgy voltam vele, hogy az már szerintem túl sok, csoki is, mártogatni is, legyen valami egyszerűbb. Mártogatáshoz nem kell túlvariálni a dolgokat. Így aztán megsütöttem ezt, és le is teszteltük, habos tejeskávéval - innen a kép! Maga a keksz ropogós, de elég egy pillanatra megmártani és jól megszívja magát. Ezenkívül pedig, ahogy a férjem szokta mondani, ennek is olyan "kérek még" íze van. 

Hozzávalók:

1 bögre felkockázott vaj
1 bögre nádcukor
2 tojás
1 cs. vaníliáscukor
1 bögre finomliszt
1 bögre zabpehelyliszt
1 csipet só
1 citrom reszelt héja

nádcukor a forgatáshoz

A vajat darás állagúra keverem a cukorral, majd hozzáadom a tojásokat és habosra keverem. Az összes többi hozzávalót elvegyítem és beleöntöm a masszába. Innen már csak egy fakanállal keverem. Amikor már jól összeállt, kiveszem gyúrólapra, és még egy kis liszt hozzáadásával tovább gyúrom. Diónyi golyókat formálok belőle. Először fura lehet, mert nagyon ragacsos, és talán még egy kis lisztet igényelne formázás során, de ne tegyünk többet hozzá, mert ezután még úgyis be kell forgatni cukorba, és ha túl lisztes, akkor nem fog olyan jól ráragadni a cukor! 
Szóval, a golyókat megforgatom még cukorban és tepsibe helyezem - csak ismételni tudom magam a kekszeknél: egymástól jókora távolságra! Egy pohár aljával kissé szétlapítom őket és mehet is a sütőbe.
Légkeveréses sütőben 160 fokon kb. 13-14 perc alatt sülnek meg.

Extra változat:
Az eredeti recept itt még cifrázza egy kicsit és porcukorból, citromléből készült mázzal bevonja a kekszeket. Próbáltam már így is, nagyon finom, de egészen más a hatása. Ha csak egy egyszerű kekszet akarunk kávé, tea,  kakaó mellé, vagy, hogy a gyerkőcöknek legyen valami házi készítésű kedvesség, ha oviból, suliból hazatérve arra vágynak, akkor szerintem a sima verzió is megteszi.

Itt a farsang áll a bál! Fánkot nem viszünk az oviba, mert azt sütöttek ők maguk ma, viszont valamivel szerettem volna készülni, és a kislányom kijelentette, hogy csokis kekszet süssünk! Így aztán a józan eszemet meg a milliónyi reform receptet és ötletet félretéve, ezt a régi, jól bevált receptet vettem elő ma délután. 

Talán már 6-7 éve is van annak, hogy először megsütöttem és olyannyira bevált, hogy azóta már tőlem is rengetegen elkérték a receptet, tudom, hogy sokan rendszeresen sütik "Eperke kekszét". 
Emlékszem, amikor én először megsütöttem karácsony előtt, még társasházban laktunk, ahol nagyon szuper szomszédaink voltak és állandóan bandáztunk. Konkrétan: a férjemmel többször előfordult, hogy levitte a szemetet és két óráig nem került elő, mert valakinél ott ragadt. Vagy ugyanígy, valaki nálunk ragadt. Vagy szimplán utána mentem és én is ott ragadtam valahol.... Naszóval, sült a keksz, az egész lépcsőházat körbejárta az illat, a szomszéd meg jött, megkínáltam, aztán még jó párszor visszalépett az ajtóból, hogy hadd vegyen még. Bár akkor még nem volt gyerekem, de a rokonságban azért akadt jónéhány már, és náluk is nagy kedvenc volt sokáig.

Nem titok, én azért igyekszem sok mindent megreformálni és egészségesebb módon elkészíteni - még ha ez nem is látszik rajtam. Így a kevert tésztáknál szeretem a teljes őrlésű tönkölylisztet, a kekszeknek pedig nagy barátja a zabpehelyliszt. Most viszont a hagyományos módon készítettem el (kivéve a nádcukrot), ezt a receptet írom ide nektek is:

Hozzávalók:

3 tojás
30 dkg nádcukor
1 cs. vaníliás cukor
34 dkg margarin
42 dkg liszt
1 cs. sütőpor
25 dkg étcsoki, apróra kockázva

A margarint jól elkeverem a cukorral, majd egyenként hozzáadom a tojásokat és habosra keverem az egészet.
A csokit és a sütőport a lisztbe keverem és az egészet apránként hozzáadagolom a tojásos masszához.
Sütőpapírral bélelt tepsibe két kiskanál segítségével kis halmokat teszek - jókora távolságra egymástól, mert a kekszek ki fognak terülni! Én két tepsivel szoktam dolgozni, légkeveréses sütőben 180 fokon aranysárgára (aranybarnára) sütöm. 
A színben pedig azért lehet eltérés, mert szoktam más liszttel is készíteni, és ez bizony megváltoztatja a színét is. Fele-fele arányban fehérliszt és teljes őrlésű tönkölyliszt is mehet, de a legjobb szerintem, ha fele arányban zabpehelylisztet használunk. A képen is a reform változat látható, nem a mai adag - ami egyébként ma az ittenihez képest dupla mennyiség és fele megy holnap az oviba a farsangi mulatságra :)

Egy jó ideje igyekszem a családban mindenkit meglepni saját készítésű tortával. Már csak azért is, mert ebben elég gyenge vagyok, és gyakorlásnak nem utolsó. Ugyanis, ahogy az öcsém mondta egyszer, az én tortám az általában a "ronda és finom" kategória. Na jó, ezt már vagy két éve mondta és azóta túl vagyok egy kis gyakorláson.... :)
Van néhány hagyományos torta, amikre jól bevált receptem van, majd egyszer ezeket is megosztom, viszont szeretek kísérletezgetni. Elég egy jó tortaalap, meg néhány krém és millió féle variációt lehet készíteni. Most azon vagyok, hogy ezeket az alapokat összegyűjtsem, és így a jövőben én is egyszerűbben állok neki a dolgoknak. Utána lehet majd a díszítésre koncentrálni, amihez a Jézuska már hozott profi cukrász kellékeket :)

Ez is egy szülinapi torta, és az alap recept egy kókuszkocka volt, aminek a krémjét használtam fel, a mennyiséget a torta igényeihez igazítva. A tészta gyakorlatilag egy vizes piskóta. Igen, a piskótát már sokszor szóba hoztam korábban is. Most arra jutottam, hogy tortalapnak ez a verzió a legjobb.

Hozzávalók 26 cm-s tortaformához:

Tészta:
9 tojás
9 ek cukor
9 ek langyos víz
7 ek liszt
2 ek kakaópor

Először a tojássárgáját keverem habosra a cukorral, majd hozzáadom a lisztet, a kakaót és a vizet. Ezután a tojásfehérjét kemény habbá verem és óvatosan beleforgatom a masszába. Három lapot sütök belőle.

Krém:
8 dl tej
0,5 dl rum
9 ek liszt
20 dkg kókuszreszelék
35 dkg porcukor
4 tojás fehérje
25 dkg vaj
1 tk vanília aroma

A lisztet, a kókuszreszeléket és a cukrot csomómentesen elkeverem a tejjel és a rummal és sűrű krémet főzök belőle. Belekeverem a vanília aromát. A fehérjét habbá verem és óvatosan a még meleg krémbe forgatom. Amikor már csak langyos, belekeverem a felkockázott vajat is, majd hűtőben pihentetem kicsit.

A krémmel megtöltöm a tortát, nekem ebből a mennyiségből bőven maradt még díszíteni is. Persze, ezen még van mit javítanom, de azért így sem lett kimondottan ronda :) A krémben található rum szerintem nem vészes, mivel úgyis össze van még forralva, jó része elpárolog az alkoholnak, viszont a torta tetejére dobtam pár Rum-Kokos golyócskát. 

Én a tepertőt önmagában nem nagyon eszem, viszont ez a pogi évek óta visszatérő vendég nálunk. Egy adag pikk-pakk elfogy egy szombat este, pláne ha B és Zs jönnek :) Ezért én sokszor dupla adagban sütöm, így jut belőle a fagyasztóba is. Talán más kelt tésztánál már említettem: ugyanúgy megsütöm az összeset, majd alufóliába, zacskóba csomagolom és mehet a fagyasztóba. Amikor hirtelen beesik valaki, csak kikapom a fagyasztóból és alufóliástól irány a sütő: pár perc alatt frissen sült pékáru kerül az asztalra. 

Igazából, hivatalosan, azt kellene mondanom, hogy mindegy, milyen tepertőből készül. De akkor hazudnék. Mert sütöttem én már hentesnél vagy boltban vásárolt tepertőből is, de igazából akkor kattantunk rá a tepertős pogira, amikor a Feri-féle házi tepertőből csináltam. Picike, jól kinyomkodott, inkább barnás színű tepertő. Legalábbis mi ilyet kapunk, meg gyerekkoromból is ilyesmire emlékszem. Ezért azt javaslom, a hentesnél vagy a boltban próbáljátok meg levadászni ezt az apróbb szeműt, szerintem ebből sokkal finomabb :)

Volt, aki megkérdezte, hogy hol veszem a tepertőkrémet hozzá, vagy hogy készítem el - én nem csinálok a sütéshez krémet belőle - csak fogok egy nagykést és cakk-cakk-cakk, azzal is szinte krémesre, vagy legalábbis nagyon picikre lehet aprítani.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
20-25 dkg tepertő
3 tojás sárgája (vagy 2 egész tojás)
1 pohár tejföl
1 cs. élesztő kevés tejben felfuttatva
2 tk só
ízlés szerint bors

A felaprított tepertőt összekeverem a liszttel, sózom, borsozom. Hozzáadom a tojást és a tejfölt, elkezdem összegyúrni, majd a végén az élesztőt is és szép, egyenletes tésztát gyúrok belőle. Most jöhet a hajtogatás. Kinyújtom a tésztát, majd először az alsó és a felső részét hajtom vissza, aztán két oldalról is ráhajtok. Igazából, még gyerekkoromban ezt úgy tanultam a hajtogatott sajtos poginál, hogy ilyenkor 20 percet várni kell a két hajtogatás közt, de igazából ha nem várunk, csak 4-5-ször meghajtogatjuk ellenkező irányba, akkor is szép leveles lesz. A végén azért akkor is pihentessük kicsit!
Kinyújtjuk, megkenjük tojással, esetleg bevagdossuk és kiszaggatjuk. Légkeveréses sütőben kb. 180 fokon sütjük.

Bevallom, ebben most van egy kis csalás. Mert ma benéztem a hűtőbe és találtam túrót, ami mindjárt lejár, meg - igen, még mindig - egy kis meggyet. Idő hiányában a fagyasztóból is előkaptam egy kis leveles tésztát és összedobtam egy nagyon gyors rétest. Viszont ez eszembe juttatta ezt a tortát, amit két éve ilyenkor sütöttem egy szülinaposnak és az akkori kezdetleges blogomban már össze is írtam a receptet. Most ezt másoltam át ide.

Bár a számomra kedves embereknek a szülinapjára mindig készülök egy-egy tortával, abszolút nem vagyok egy tortarajongó - főleg nem a megevés terén. A túlságosan habos-babos dolgokat egyáltalán nem szeretem, arról nem is beszélve, hogy ha a tészta és a töltelék sikerül is, a díszítés mindig komoly fejtörést okoz. Ettől pedig kimondottan féltem, mivel egyben kell az egészet megsütni. De azért ezt választottam, mert az ünnepelt szereti a gyümölcsös, túrós, joghurtos dolgokat és el akartam kerülni a sablonos megoldást. Mint utóbb kiderült, ezt nagyon jól tettem, mert más is készült és volt egy hagyományos gyümölcstorta és egy habos-babos epertorta is.
Lényeg a lényeg, hogy egészben kell az egészet kisütni - nyers tésztára rá a nyers krém, arra a gyümölcs, aztán egybe mehet az egész a sütőbe. Szóval eléggé zsákbamacska-gyanúsa dolog, hogy átsül e rendesen, főleg így elsőre. Az állaga szuper lett, az íze is - ez volt a legkevésbé édes torta a partin, annak ellenére, hogy hagyományos módon készítettem el.

Hozzávalók:

A tésztához:
15 dkg lágy margarin
3 tojás
14 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
20 dkg finomliszt
1 tk sütőpor
10 dkg étcsoki
1 csipet só

A krémhez:
10 dkg margarin
50 dkg túró
2 dl tejföl (20%-os)
1 cs vaníliapuding
3 tojás
12 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja

A tetejére:
50-60 dkg magozott meggy

A tésztához a margarint habosra keverem a cukorral, vaníliás cukorral és a sóval. Egyenként belekeverem a tojásokat, majd utána apránként a tejet és a lisztet (előtte a lisztben elegyítem a felaprított csokit és a sütőport). Margarinnal kikent tortaformába öntöm és várja a sorát, amíg elkészül a krém. Ehhez a margarint kikeverem a cukrokkal, egy másik edényben pedig a túrót a tejföllel jó krémesre, csomómentesre keverem (ehhez botmixert használtam, de eleve olyan túrót vettem, ami nem olyan szemcsés). A túrós részbe belekeverem a a tojásokat és a citromhéjat, majd a pudingport úgy, hogy néhány kanálnyit kemerek és egy kis tálkában elkeverem benne a port, majd vissza az egészet a túrós masszába. A végén összedolgozom a margarinos résszel és mehet rá a még nyers tésztára, a tortaformába. Erre szórom jó sűrűn a meggyet és mehet is a sütőbe - sima alul-felül sütős fokozaton majdnem másfél órát sütöttem, 180 fokon. Ez lett belőle, finom és nem is annyira csúnyácska, hozzám képest.

Mint említettem, jó sok meggyet szedtünk. Miután elkészült a lekvár, jutott bőven a fagyasztóba és kisült egy gyors süti, beindult a fantáziám. Már csak azért is, mert hétvégén a szomszédban jártunk és vettünk osztrák puncsos fánkot, és mert készültem látogatóba a munkahelyemre, és még azért is, mert igazi, extra friss házi tojásból akartam piskótát sütni.
Na nem azért, eddig is láttam ám már falusi házi tojást, pláne gyerekkoromban, amikor volt, hogy én szedtem ki a "tikok" alól.... De pont ez a gyerekkori hangulata már jó régóta nem volt meg a dolognak. Amíg aztán ki nem derült, hogy a szomszéd utcában egy jó fej, fiatal család a hátsó kertben nem csak, hogy tart tyúkokat, de annyit tojnak, hogy még tud is adni belőle. Szombaton úgy hoztam el a tojásokat, hogy a nagy része mind aznapi volt, szinte még langyos! 
Így aztán jöhetett a piskóta. Ami egyrészt a legegyszerűbb tészta, azt mondják. Másrészt, sokunkban millió kérdés vetődik fel vele kapcsolatban. Általában azt hallom: miért nem olyan könnyed az én piskótám? Ezzel szemben nekem pont az szokott a bajom lenni, hogy túl könnyed. Úgy értem, legyen csak könnyed, de attól még legyen benne egy kis tömörség is.
Mint a legtöbben, nagymamámtól és anyukámtól én is úgy tanultam a piskóta készítését, hogy ahány tojás, annyi kanál liszt és cukor. A kölcsönkapott "Cukrászati alapismeretek"-ben pedig az áll, hogy tojásonként 2 dkg. Néhol keményítőt is tesznek bele a liszt egy része helyett. Hát én bizony most szépen nekiálltam kiméregetni: egy evőkanál liszt valóban nagyjából 2 dkg, de csak nagyjából, így ha 6-8-10 tojással sütünk, már adódhat különbség. Nekem talán ezért tűnt néha túl könnyednek, mert kicsivel kevesebbre jött ki, gondolom.
100 szónak is egy a vége, végre sütöttem egy jó kis piskótát és kreáltam belőle egy puncsos sütit, ami kivétel nélkül mindenkinek ízlett, bár legközelebb talán még jobban sikerül. Sajnos nem fotóztam le, pedig ez tényleg jól nézett ki!

Hozzávalók:
9 db tojás
18 dkg cukor
14 dkg liszt
4 dkg étkezési keményítő

1,5 ek kakaópor
20-25 dkg magozott meggy
kevés tej
ízlés szerint rum és fahéj
puncsos cukormáz

A piskótatésztát a szokásos módon kikevertem és három részben, három vékony lapot sütöttem belőle. Az elsővel kibéleltem az őzgerinc formát, a másodikból kivágtam a forma, vagyis a süti alját. A harmadik tepsi és az összes maradék szétmorzsolva ment egy tálba, ebből lett a töltelék. Icipici tejet öntöttem rá, majd a meggyet összeturmixoltam úgy, hogy kissé darabos maradjon és ezt is belekevertem. Jöhetett hozzá a kakaó, fahéj és a rum. Megmondom őszintén, nem tökéletes a recept, mert ugye a töltelék az variálható, nem mindig egyformán sikerül, ki kell tapasztalni, hogy ne legyen se túl száraz, se túl "cuppogós". Mindenesetre ezt a puncsos tölteléket töltöttem az őzgerinc formába, majd rányomkodtam a piskótalapot. Kb. 2 órát pihentettem a hűtőben, majd kiborítottam és bevontam a - ciki vagy nem, én most tutira akartam menni - 2 csomag bolti cukormázzal. Este készült el, így másnap délelőttig is már kicsit össze tudott érni, de egy nap után még finomabb volt.