Sütifalva

Nálunk már hetek óta a meggy van terítéken. Igazából én mindig is nagy rajongója voltam és mióta itt lakunk a faluban, szerettem volna végre lekvárt is készíteni belőle. Saját meggyfánk ugyan nincs még, de itt az utcákon, a (legalább 4-5 évvel ezelőttig épült) házak előtt sorakoznak a kisebb-nagyobb fák. Elhatároztam, hogy idén akárhogy is, de jó sokat szedek ebből a "savanyú cseresznyéből", hogy végre tudjak eltenni is. Így készítettem annyi lekvárt, hogy a mi kis családunknak jusson belőle. Ezenkívül is maradt még gyümölcs, úgyhogy kezdődhetett a recept keresés.

Ezt több okból választottam: férjem szereti a mákos sütiket, pikk-pakk elkészíthető, és pont előtte nap kérdezte valaki, hogy adjak neki valami egyszerű kevert sütireceptet, ami a lánykáinak is bejön majd.

 Hozzávalók:

5 db tojás
20 dkg nádcukor
30 dkg finomliszt
1 cs. sütőpor
15 dkg darált mák
30 dkg magozott, lecsepegtetett meggy
12 dkg margarin
1 dl tej

A tojásokat szétválasztom és a sárgáját alaposan kikeverem a cukor felével. Ezután belekeverem a felolvasztott, langyos margarint és a langyos tejet, majd hozzáadom a liszt, a sütőpor és a mák keverékét. A legvégén a fehérjét kemény habbá verem a maradék cukorral, és óvatosan beleforgatom a mákos masszába.
Kivajazott, kilisztezett tepsibe teszem (kb. 30x35 cm) és 160 C fokon 35-40 percet sütöm.
 

Bevallom, nem vagyok egy nagy Stahl Judit rajongó, de lapozgattam az egyik könyvét, és meg kell hagynom, vannak igazán ötletes dolgok benne. Ez a csiga-recept például tökéletesen megfelel arra az esetre, ha az előzőekben említett kakaós csiga receptre nincs elég időnk, idegzetünk, stb. Mert bár az sem egy órákig tartó művelet, azért vannak helyzetek, amikor az is nagy segítség, ha legalább a kelesztést nem kell kivárni...
Ez a tészta pedig nekem kicsit olyan, mint egy "hamis kelttészta". Nem mondom, készítés közben hiányoltam az élesztő illatát, és nem is annyira porhanyós, mint "A" csiga kelttésztája, de valljuk be, vannak helyzetek, amikor ez is igen jól megállja a helyét. Például nálam, amikor szombat délutánra bejelentkező nagyszülőknek akarok kedveskedni valamivel, és szeretném, hogy egy kis szusszanásra is jusson időm az érkezésük előtt :)

Hozzávalók:

40 dkg finomliszt
vagy
25 dkg finomliszt + 15 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 kk sütőpor
fél kk szódabikarbóna
5 dkg nádcukor
15 dkg natúr joghurt
1,5 dl langyos tej
10 dkg langyos, olvasztott vaj

Töltelék:
10 dkg nádcukor
2 tk őrölt fahéj

kb. 1 dl tejszín

A vaj kivételével minden összetevőt összekeverünk egy tálban, majd a végén az olvasztott vajat is belecsurgatjuk (3 kanálnyit hagyunk a vajból). Amikor nagyjából összeállt a tészta, a gyúrólapon kevés liszt segítségével tovább gyúrjuk, majd négyzet alakúra nyújtjuk (kb. 1 cm vastag legyen a tészta). Megkenjük a maradék vajjal, majd egyenletesen eloszlatjuk rajta a tölteléket és szorosan feltekerjük. 2-3 cm vastag csigákat vágunk belőle, és egymástól kis távolságot hagyva, kivajazott tepsibe helyezzük. Egy ecset segítségével megkenjük a tejszínnel, majd mehet 25-30 percre a 180 C fokos sütőbe.
Komolyan mondom, készítés közben, a hiányzó illattól eltekintve, olyan volt, mintha egy kelttésztával dolgoznék, ráadásul a kész tészta is becsapós, és meglepően finom :) És a végére akkor az az infó, amire én is csak később döbbentem rá: mivel élesztő nélküli, ezért akár egy gomba ellenes diétába is beilleszthető, pláne, ha a fehérliszt helyett tönkölyt használunk.

Ez a recept gyerekkoromat idézi. Nyaranta, amikor a Mamámnál voltunk az öcsémmel, ő mindig sütött nekünk valamit. Mi napközben kint lógtunk a szomszéd nénik, bácsik unokáival, aztán persze segítettünk is a ház körül, és jöhetett is a jól megérdemelt édesség. Ha kelttészta készült, akkor is általában többféle. Lekváros bukta és túrós táska, vagy kakaóscsiga, ezek kombinációja. Jól is esett ez akkor, amikor a szabadidőnket azzal töltöttük, hogy az út közepén ugrabugráltunk - mert a falu végén voltunk, és egy autó nem járt arra egész nap. Ugrabugráltunk, bújócskáztunk, fogócskáztunk, bringáztunk, fociztunk a fiúkkal, hemperegtünk egy pokrócon a nagy diófa alatt és kártyáztunk, társasoztunk, nagyokat beszélgettünk, és rossz időben, eső után, ugyanezen diófa törzsét elkerítve csigafarmot csináltunk az összegyűjtött csigáknak. Aztán itt leállítom magam, mert még rám szállnak az állatvédők és ez egyébként sem erről szól.....
Na ez a recept ez pont olyan, mint annak idején. Persze,  kicsit megvariáltam. Lehet próbálkozni teljes kiőrlésű lisztekkel, ez is egy olyan verzió, de azért valljuk be, ha a régi emlékeket akarjuk visszaidézni, ahhoz mégiscsak az eredeti, búzalisztes verzió az igazi :)

Hozzávalók:

25 dkg finomliszt
15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
3 tojás sárgája
5 dkg élesztő
4 dkg vaj
1 ek méz
2,5 dl langyos tej + 1 tk méz
1 csipet só

Töltelék:
10 dkg nádcukor
4 tk kakaópor
15 dkg olvasztott vaj

A liszteket összekeverem, a gyúrólapon hozzáadom két tojás sárgáját, a sót, a mézet és végül a tejben felfuttatott élesztőt. 45 percet kelesztem, majd hozzáadom az olvasztott, langyos vajat is. Kinyújtom négyzet alakúra, egyenletesen eloszlatom rajta a tölteléket, majd óvatosan feltekerem. Ujjnyi vastag csigákat vágok belőle, és kivajazott tepsibe, egymástól jó 2 cm távolságra helyezem őket. Megkenem a maradék tojás sárgájával, majd még 20 percig kelesztem. Beteszem a 180 C fokra előmelegített sütőbe, és mikor már kezd pirulni, meglocsolom 2 dl habtejszínnel, majd még 10 percig sütöm. Ez a tejszín nekem új volt, mikor először próbáltam, viszont ettől még porhanyósabb lett a tészta.

Nem vesztem ám el, sőt, még sütni is szoktam rendszeresen, csak a géphez nem jutok el valahogy mostanában. Pedig gondolatban már sok receptet leírtam ide az elmúlt hónapban, de a kivitelezés része a sütés és megevés/elosztogatás után abbamaradt. Igyekszem oly sok minden mellett ezentúl erre is ismét több időt fordítani, hogy maradjon valami nyoma a sütijeimnek :) 

Ezt a kekszet három hete sütöttem először, ebben a formában, a vendégeinknek. Fiatal párok, és egy hatéves kissrác. Tőle kaptam az egyik legnagyobb bókot, már ami a háziasszonyi képességeimet illeti. A gyerkőc ugyanis ült az étkezőasztalnál, lóbálta a lábát, két kézzel tömte a sütit, majd fennkölt kijelentette, hogy "Meg kell mondanom, ebben a családban igen jól sütnek". Nekem potyogtak a könnyeim a nevetéstől, és persze, nagyon jól esett a bók. Nekem is meg  kell mondanom, hogy az elmúlt évek zabpehely-termése közül nekem is ez az aktuális kedvencem. Próbáltam azóta ugyanezt dióval, mazsolával, kávé nélkül, de így az igazi. Nem érződik az ízén a kávé, de valami miatt mégis kell bele.

Hozzávalók:

17,5 dkg vaj
15 dkg nádcukor
1 tojás
14 dkg zabpehelyliszt
15 dkg zabpehely
1 ek zabkorpa
20 dkg felkockázott étcsoki
1 ek erős kávé (lehet koffeinmentes)
15 dkg durvára vágott, pörkölt mogyoró
1 csipet só
1 tk sütőpor

Először is a mogyorót 180 C fokos sütőben kb. 8-10 perc alatt megpirítom. Ha kihűlt, felaprítom. Nem darálom, csak durvára vágom. Ez történhet egy nagy késsel is, bár én kekszeknél a húsklopfolós megoldásra esküszöm. A mogyoró (vagy más sütinél dió, mandula) megy egy nejlonzacskóba, majd a húsklopfolóval jól összetöröm.
A vajat kikeverem a cukorral, majd hozzáadom a tojást is. Ezután a lisztbe keverem a zabpelyhet, a sót, a zabkorpát, a sütőport, a mogyorót és az étcsokit, és ezt a keveréket beleforgatom a tojásos keverékbe. Végül hozzáadom a kávét is. Evőkanál segítségével kis golyókat formázok, és a sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezem. Az ujjaimmal kicsit szétlapítom őket. Itt is hagyyjunk néhány centit a két keksz közt, mert szét fognak folyni sütés közben, szép tallérokká. Én egy tepsiben 9 db-ot sütöttem, az egészből pedig kb. 40 darab lett. 180 C fokon kb. negyed óra alatt sül meg. Amikor kiszedjük, vigyázzunk, mert még puhák a kekszek. Legjobb, ha csak akkor vesszük ki őket, ha kihűltek és megkeményedtek. Én időtakarékossági szempontokat figyelembe véve - nemes egyszerűséggel azért, mert kell még a tepsi a többi keksz kisütésére, annak ellenére, hogy így is két tepsivel dolgozom egyszerre, légkeveréses fokozaton - egy kiszedő lapáttal még melegen, óvatosan átrakom őket egy deszkára vagy rácsra, hűlni.
 

Múlt héten átruccantunk Ausztriába egy szokásos kis bevásárlásra. Na ez nálunk nem nagy cucc ám, lévén, hogy közvetlenül az észak-nyugati határszélen lakunk. Ilyenkor mindig bekukkantok egy könyvesboltba is, ahol főként jópofa, német nyelvű mesekönyvekre vadászok. Hát a kislányomnak most nem találtam megfelelőt (meg hát amúgy van már egy egész polcnyi, aztán még 10 hónapos sincs :)), viszont rábukkantam egy igazán kedvemre való receptes könyvre. Eredetileg angol könyv, ez meg németül van, és már a címe is olyan, hogy csak rám várt: "1001 keksz és egyéb csábítások". Hm. Férjem jófej volt, nem jött azzal, hogy "úgyis van már otthon vagy kétszáz receptes újság meg nyolcvannyolc könyv, minek még egy nyolcvankilencedik is". Nem, inkább kijelentette, hogy megkaphatom Mikulásra! Öröm és boldogság! Na azóta minden szabad percemben ezt a könyvet bújom és az ezerből már legalább száz receptet kinéztem.....
Elsőként hétvégén ezt a sajtos tallért próbáltam ki, mert roppant egyszerűnek és gyorsnak tűnt, én meg pont ilyet kerestem karácsonyra. Mert ugye karácsonykor annyira koncentrálok a mézeskalácsra, Stollenre és társaira, hogy a végén már sósra nem marad időm és energiám. Hát ez idén másképp lesz, mert ez egy igazán "csudiszupi" recept. Nem variáltam, sima lisztből készítettem én is. Hát nem egy diétás darab, az tuti, de nagyon kapós volt már most is, úgyhogy karácsonyra nem tudom, hány adagot süssek...

Hozzávalók:

32 dkg finomliszt
35 dkg reszelt Gouda sajt
30 dkg margarin
2 tojás sárgája
1 tk só
szezámmag

Elmorzsolom a margarint a liszttel, majd hozzáadom a sót, a tojás sárgáját és a sajtot. Addig gyúrom, amíg jól össze nem áll a tészta. Ezután folpackba teszem és legalább fél órát pihentetem a hűtőben. Vékonyra nyújtom és kb. 6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval (vagy pohárral) kiszaggatom. Sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem, megszórom szezámmaggal és kb. 10 perc alatt aranybarnára sütöm.
Pont jól jött ki, mert aznap csináltam a mézeskalácsot is, és ott szükségem volt a kenéshez a fehérjére, így semmi nem veszett kárba. Hát nálunk pikk-pakk elfogyott. Anyukám csak ette-ette, csomagoltam is el neki, mire azt mondta, "dejó, a kocsiban meg is esszük". Mondjuk én azért adtam, hogy esetleg öcséméknek visz haza belőle, azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy még a nagy hóban sem több az út tőlünk hazáig fél óránál....
 

Ez egy nagyon régi recept, és bár nem a saját nagymamámtól való, nagyon kedves számomra. Nem csak azért, mert nagyon finom és puha és sokáig eláll. Azért is, mert kedves emlékek fűződnek hozzá, még az előttről, hogy a férjem udvarolni kezdett volna (ahogy ő szokta mondani), vagy, hogy egyáltalán megismertem volna őt. Mert hát őelőtte is volt szerelmi életem, és 18 éves koromban, vagyis 11 éve lepett meg az akkori barátom anyukája által készített csodás, díszes mézeskalács szívekkel, meg delfinnel, meg mindenféle formával, ami még kedves volt számomra. Ezeket persze nem ettem meg, de az apróbbakat, amiket nem sajnáltunk annyira, megkóstoltuk, és onnantól ez lett a mi állandó mézes receptünk is. Persze, a zsenge ifjúkori szerelem hamar elillant, de a receptet azóta is használom és bárki megkóstolja, odáig van érte. Szóval, köszi innen is Daninak és anyukájának, ennyi év után is :)

Azért is roppant jó ez a recept, mert mióta a férjemmel együtt lakunk, igyekszünk a karácsonyfára is minél több természetes dolgot aggatni. Sok-sok fa- és szalmadísz mellett szárított narancs- és almakarikákat, és persze mézeskalácsot. Minden évben igyekszem továbbfejleszteni a kreációkat, mert azért, valljuk be, nem a kézügyességemről vagyok híres. Akármennyire is imádok sütni, a díszítéssel mindig bajban vagyok, ezért ezt mostanában igyekszem folyamatosan fejleszteni.
Múlt pénteken megsütöttem az első adagot, aminek egy része elajándékozásra került, egy részét pedig mára a fára szántam. Ez sült ki belőle:

Hozzávalók:

60 dkg rozsliszt
20 dkg rétesliszt
20 dkg finomliszt
1,5 cs. sütőpor
30 dkg nádcukor
30 dkg akácméz
3 db tojás
25 dkg margarin
1 cs mézeskalács fűszerkeverék
fél tk gyömbér
fél tk szegfűszeg
kevés fahéj

2 tojásfehérje a kenéshez
 
A szokásos módon elmorzsolom a margarint a liszttel és a sütőporral, majd hozzáadom az összes többi alapanyagot és gyúrom, gyúrom, amíg szép kis tészta nem lesz belőle. Ezután, több részletben kb. fél centi vastagra  nyújtom a tésztát és kiszaggatom. Sütőpapírral bélelt tepsiben 160 C fokon sütöm. Lehet légkeveréses, így egyszerre két tepsivel dolgozhatok, ami itt nem utolsó szempont.

Amikor kiveszem a sütőből, gyorsan átpakolom őket egy zsírpapírral befedett deszkára vagy a konyhapultra, és még amíg forró, megkenem tojásfehérjével. Ettől lesz szép fényes.

Ami a díszítést illeti, erre csak a fantázia szab határt. Én a gyöngyös megoldásnál még sütés előtt belenyomkodtam a gyöngyöket, így kisebb rá az esély, hogy lepotyognak. A tojáshabbal ill. egyéb segédanyaggal történő színezést akkor végezzük, mikor már kihűlt a mézeskalács.

Variációk "fogyasztásra szánt" mézeskalácshoz:

Sütés előtt meg lehet szórni mandulaforgáccsal, ez finom és "dizájnos" is.

Étcsokoládét és vajat összeolvasztok, és kedv szerint az egész mézeskalácsot, vagy csak egy részét bevonhatjuk csokival. Én srégen felét szoktam belemártani pl. a fenyőfa, a harang, és a hullócsillag formának, így nagyon mutatósak. Mondom én, hogy nincs nagy kézügyességem (de folyamatosan fejlődök azért) :))

Mézeskalács diós töltelékkel

Ezt sokszor készítem vendégeknek illetve a karácsonyi ajándéknak szánt sütisdobozokba, mert általában mindenkinek nagyon ízlik.

A diós töltelékhez ízlés szerint összekeverünk darált diót nádcukorral és reszelt narancshéjjal - bocsi, de ezt még sosem méregettem ki.....
A tésztából kinyújtok egy kb 8-10 cm széles csíkot. Az egyik felére halmozom a tölteléket, majd félbehajtom és óvatosan összegyúrom, hogy sehol se folyhasson ki a töltelék. Kicsit lelapítom, majd 1,5-2 cm széles csíkokat vágok le belőle és így sütöm meg. Miután kihűlt, a tetejét csokiba mártom.

A receptet egy külföldi magazinban találtam, "ájurvédikus keksz" néven. Bár tisztában vagyok az ájurvéda fogalmával, a keksz nevével nem nagyon tudtam mit kezdeni. Mert mi is az ájurvéda? Egy ősi, indiai gyógyászati módszer, vagyis inkább egy holisztikus gyógyászati rendszer. Célja az egészség fenntartása, a testi-lelki harmónia megteremtése, valamint természtesen az esetleges betegségek gyógyítása. Nyolc fő ágra osztható, ezek  közül az egyik mi más is lehetne, mint a méregtelenítés, illetve természetesen az egészséges táplálkozás. A szezámmag pedig igen jó ásványianyag forrás. Sokkal több kálciumot tartalmaz, mint ugyanannyi tehéntej. A keksz másik fő alkotóeleme, a tönkölybúza pedig szintén sokkal több hasznos tápanyagot tartalmaz, mint bármelyik másik gabonatársa. Tudom, ez magamhoz képest most kissé tudományosra sikeredett, de így legalább ennél az egy receptnél már meg tudtam indokolni, hogy miért KELL megenni :)

Hozzávalók:
30 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
12,5 dkg vaj
15 dkg nádcukor
2 ek méz
ízlés szerint vaníliaaroma vagy vanília kikapart belseje
9 dkg szezámmag
3 ek natúr joghurt

Az összes alapanyagot a gyúródeszkára öntöm és omlós tésztát gyúrok belőle. Azért itt megjegyezném, hogy az "összes" alapanyag sem mindegy, hogy milyen formában történik. Mert először a lisztet a vajjal morzsolom el, és utána jön a többi, de ezt gondolom szinte mindenki tudja. Utána legalább fél órára hűtőszekrénybe teszem, majd vékonyra nyújtom és kis keksz kiszúrókkal kiszaggatom.  200 C fokon kb. 10-12 perc alatt sül meg.

Azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen hasznos dolog, ha az ember vendégeket vár. Először is, ha tényleg várom őket, és nem váratlanul állít be, akkor tip-top a ház, mert ilyenkor valahogy megtáltosodom, és pikk-pakk elvégzem azt a házimunkát, amivel "csak úgy", vendégvárás nélkül képes vagyok szöszmötölni. Másrészt meg, ilyenkor tényleg van rá okom, hogy süssek! Mert így is nehezen veszem rá magam a diétára, hát, még ha csak azért sütnék, hogy mi magunk együk meg mindet! Így legalább van alibi :) 
Emlékszem, ezt a sütit akkortájt sütöttem meg először, amikor beköltözködtünk a házba, és még a kályhánkat rakták. Igen, Kályháspistinek nagyon ízlett, és utána még egyszer megsütöttem egy céges bulira, és azóta valahogy feledésbe merült. Pedig próbálkozom ám én néha boros sütikkel, van saját találmány is, de az még nem tökéletes. Ez viszont úgy ahogy van, az!
A recept azt írja, hogy csak kb. 2 nap állás után lesz igazán "szaftos" a tésztája, és ez igaz is, tapasztalatból mondhatom. Sajnos (?) most nem volt időm előre megsütni, így a szombati vendégek frissen kapták, de a hétfői sógornős napomra már elég jól megszívta magát.
És még annyi, hogy bár ez a recept nem a Mamámtól van, azért ez is nagymamás recept, csak amolyan osztrák nagymamás. :)

Hozzávalók:
25 dkg vaj
25 dkg nádcukor
1 cs. vaníliás cukor
5 tojás
38 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1,5 cs. sütőpor
15 dkg darált mogyoró (vagy dió)
15 dkg felaprított étcsokoládé
1 tk fahéj
2,5 dl édes vagy félédes vörösbor (én félédes Merlot-t használtam)

A vajat a cukorral kikeverem, majd egyenként hozzáadom a tojásokat, és habosra keverem. A lisztbe vegyítem a sütőport, a mogyorót, a csokit és a fahéjat, majd apránként, a borral felváltva, a tojásos-vajas-cukros alaphoz adagolom.
A tésztát az alaposan kivajazott formába öntöm. Nekem 170 C fokon kb. 40 perc alatt sült meg, és szép magas lett.
Ha sima lisztből csináljuk, bőven elég 1 cs. sütőpor is. Mondjuk szerintem ez a süti pont attól is olyan jó, hogy teljes kiőrlésűből csinálom. Az eredeti recept diót ír, de nekem éppen mogyoró volt megtörve, megpucolva :)

Ezt az édességet ebben a formában kb. fél éve készítettem először, és annyira ízlett nekünk, hogy azóta már többször is megismételtem, mindig egy kicsit másképpen. Akkoriban úgy jött az ötlet, hogy nálunk a kisboltban rábukkantam a szárított búzacsírára, amit mint olyat, nem is ismertem eddig. Mert bár nagyon szeretem a csírákat, a búza valahogy nincs az ínyemre, pedig tudom, hogy nagyon egészséges. Így roppant mód megörültem, hogy szárított formában is létezik, amivel már mindjárt tudok  kezdeni valamit.

Most egy barátnőm tiszteletére dobtam össze ezt a sütit, aki már egy ideje igazán egészséges életmódot folytat. Semmi fehér méreg, semmi hús, sok csíra, levek, méregtelenítő kúrák, és még sorolhatnám. Nagyon sokat tanulok tőle én is ebben a témában. Mivel tegnap jött hozzánk látogatóba, szerettem volna neki olyasmivel (is) kedveskedni, ami 100 %-osan megfelel az ő táplálkozási szokásainak is. Na jó, azért valljuk be, a rum ebbe nem férne bele, viszont ennek ellenére nagyon ízlett neki a süti :)

Hozzávalók:
20 dkg cukormentes háztartási keksz vagy korpás keksz
10 dkg szárított búzacsíra
5 dkg zabkorpa
10 dkg olvasztott vaj
4 tk valódi kakaópor
ízlés szerint gyümölcscukor vagy Stevia
kb. 2 dl tej
4 cl rum
kókuszreszelék a forgatáshoz
 

A múltkor férjem vett a boltban ilyet, a pöttyös fajtából és nagyon bejött a túró és a kókusz egyvelege, bár nekem túl cukros volt és a tejcsoki bevonata sem tetszik rajta. Egyből vettem is fél kg túrót, hogy ebből én kihozok valamit otthon. Legalább végre felavattam az őzgerinc-formámat is, mert már hónapok óta szomorkodott a szekrény mélyén. A süti pikk-pakk elkészült szombat reggel, így a hosszú hétvégére tudtuk mivel várni a vendégeket. Azt meg csak remélhettük, hogy ezúttal azért minél kevesebben lesznek majd :)

Hozzávalók:
Tészta:
4 dkg  zabpehelyliszt
4 dkg étkezési keményítő
1/2 csomag sütőpor
1 ek kakaópor
6 dkg nádcukor
2 db tojás

Töltelék:
50 dkg túró
2 dl natúr joghurt
2,5 dl habtejszín
1 citrom héja
1/2 citrom leve
5 ek gyümölcscukor
10 dkg kókuszreszelék
1/2 csomag zselatin fix por

Bevonathoz:
olvasztott étcsokoládé
kevés vaj

A tésztához a tojássárgáját elkevertem a cukorral, majd hozzáadagoltam a kakaóval és a sütőporral elkevert lisztet, és óvatosan beleforgattam a tojások habját. Egy sütőpapírral kibélelt gáztepsibe egyengettem és kb negyed óra alatt készre sütöttem.
A tészta kétharmadával még meleg kibéleltem egy őzgerincformát.
A töltelékhez az áttört túrót alaposan kikevertem a többi hozzávalóval, a tejszín és a zselatin kivételével. Ezekből külön edényben vertem kemény habot, majd óvatosan beleforgattam a túrós masszába. Az egészet beletöltöttem az őzgerinc formába, és befedtem a maradék tésztával. Néhány órát pihentettem így a hűtőben, majd kiborítottam egy tálcára. A tészta könnyen kijött, és így is felvette az őzgerinc formáját, szóval a csokimázzal majdnem, hogy csak rontottam a külalakon, de azért viszonylag szépre sikerült. A csokiba olvasztottam egy kis vajat és bevontam a sütit.
Legközelebb lehet, hogy csak úgy rácsurgatom a csokit, hogy szép csíkos, vagy cikk-cakk mintában legyen a tésztán, de ne vonja be teljesen, bár kétségtelen, hogy az ízhatáson sokat dob ez is.