Ez egy nagyon régi recept, és bár nem a saját nagymamámtól való, nagyon kedves számomra. Nem csak azért, mert nagyon finom és puha és sokáig eláll. Azért is, mert kedves emlékek fűződnek hozzá, még az előttről, hogy a férjem udvarolni kezdett volna (ahogy ő szokta mondani), vagy, hogy egyáltalán megismertem volna őt. Mert hát őelőtte is volt szerelmi életem, és 18 éves koromban, vagyis 11 éve lepett meg az akkori barátom anyukája által készített csodás, díszes mézeskalács szívekkel, meg delfinnel, meg mindenféle formával, ami még kedves volt számomra. Ezeket persze nem ettem meg, de az apróbbakat, amiket nem sajnáltunk annyira, megkóstoltuk, és onnantól ez lett a mi állandó mézes receptünk is. Persze, a zsenge ifjúkori szerelem hamar elillant, de a receptet azóta is használom és bárki megkóstolja, odáig van érte. Szóval, köszi innen is Daninak és anyukájának, ennyi év után is :)
Azért is roppant jó ez a recept, mert mióta a férjemmel együtt lakunk, igyekszünk a karácsonyfára is minél több természetes dolgot aggatni. Sok-sok fa- és szalmadísz mellett szárított narancs- és almakarikákat, és persze mézeskalácsot. Minden évben igyekszem továbbfejleszteni a kreációkat, mert azért, valljuk be, nem a kézügyességemről vagyok híres. Akármennyire is imádok sütni, a díszítéssel mindig bajban vagyok, ezért ezt mostanában igyekszem folyamatosan fejleszteni.
Múlt pénteken megsütöttem az első adagot, aminek egy része elajándékozásra került, egy részét pedig mára a fára szántam. Ez sült ki belőle:
Hozzávalók:
60 dkg rozsliszt
20 dkg rétesliszt
20 dkg finomliszt
1,5 cs. sütőpor
30 dkg nádcukor
30 dkg akácméz
3 db tojás
25 dkg margarin
1 cs mézeskalács fűszerkeverék
fél tk gyömbér
fél tk szegfűszeg
kevés fahéj
2 tojásfehérje a kenéshez
A szokásos módon elmorzsolom a margarint a liszttel és a sütőporral, majd hozzáadom az összes többi alapanyagot és gyúrom, gyúrom, amíg szép kis tészta nem lesz belőle. Ezután, több részletben kb. fél centi vastagra nyújtom a tésztát és kiszaggatom. Sütőpapírral bélelt tepsiben 160 C fokon sütöm. Lehet légkeveréses, így egyszerre két tepsivel dolgozhatok, ami itt nem utolsó szempont.
Amikor kiveszem a sütőből, gyorsan átpakolom őket egy zsírpapírral befedett deszkára vagy a konyhapultra, és még amíg forró, megkenem tojásfehérjével. Ettől lesz szép fényes.
Ami a díszítést illeti, erre csak a fantázia szab határt. Én a gyöngyös megoldásnál még sütés előtt belenyomkodtam a gyöngyöket, így kisebb rá az esély, hogy lepotyognak. A tojáshabbal ill. egyéb segédanyaggal történő színezést akkor végezzük, mikor már kihűlt a mézeskalács.
Variációk "fogyasztásra szánt" mézeskalácshoz:
Sütés előtt meg lehet szórni mandulaforgáccsal, ez finom és "dizájnos" is.
Étcsokoládét és vajat összeolvasztok, és kedv szerint az egész mézeskalácsot, vagy csak egy részét bevonhatjuk csokival. Én srégen felét szoktam belemártani pl. a fenyőfa, a harang, és a hullócsillag formának, így nagyon mutatósak. Mondom én, hogy nincs nagy kézügyességem (de folyamatosan fejlődök azért) :))
Mézeskalács diós töltelékkel
Ezt sokszor készítem vendégeknek illetve a karácsonyi ajándéknak szánt sütisdobozokba, mert általában mindenkinek nagyon ízlik.
A diós töltelékhez ízlés szerint összekeverünk darált diót nádcukorral és reszelt narancshéjjal - bocsi, de ezt még sosem méregettem ki.....
A tésztából kinyújtok egy kb 8-10 cm széles csíkot. Az egyik felére halmozom a tölteléket, majd félbehajtom és óvatosan összegyúrom, hogy sehol se folyhasson ki a töltelék. Kicsit lelapítom, majd 1,5-2 cm széles csíkokat vágok le belőle és így sütöm meg. Miután kihűlt, a tetejét csokiba mártom.
