Múlt héten átruccantunk Ausztriába egy szokásos kis bevásárlásra. Na ez nálunk nem nagy cucc ám, lévén, hogy közvetlenül az észak-nyugati határszélen lakunk. Ilyenkor mindig bekukkantok egy könyvesboltba is, ahol főként jópofa, német nyelvű mesekönyvekre vadászok. Hát a kislányomnak most nem találtam megfelelőt (meg hát amúgy van már egy egész polcnyi, aztán még 10 hónapos sincs :)), viszont rábukkantam egy igazán kedvemre való receptes könyvre. Eredetileg angol könyv, ez meg németül van, és már a címe is olyan, hogy csak rám várt: "1001 keksz és egyéb csábítások". Hm. Férjem jófej volt, nem jött azzal, hogy "úgyis van már otthon vagy kétszáz receptes újság meg nyolcvannyolc könyv, minek még egy nyolcvankilencedik is". Nem, inkább kijelentette, hogy megkaphatom Mikulásra! Öröm és boldogság! Na azóta minden szabad percemben ezt a könyvet bújom és az ezerből már legalább száz receptet kinéztem.....
Elsőként hétvégén ezt a sajtos tallért próbáltam ki, mert roppant egyszerűnek és gyorsnak tűnt, én meg pont ilyet kerestem karácsonyra. Mert ugye karácsonykor annyira koncentrálok a mézeskalácsra, Stollenre és társaira, hogy a végén már sósra nem marad időm és energiám. Hát ez idén másképp lesz, mert ez egy igazán "csudiszupi" recept. Nem variáltam, sima lisztből készítettem én is. Hát nem egy diétás darab, az tuti, de nagyon kapós volt már most is, úgyhogy karácsonyra nem tudom, hány adagot süssek...
Hozzávalók:
32 dkg finomliszt
35 dkg reszelt Gouda sajt
30 dkg margarin
2 tojás sárgája
1 tk só
szezámmag
Elmorzsolom a margarint a liszttel, majd hozzáadom a sót, a tojás sárgáját és a sajtot. Addig gyúrom, amíg jól össze nem áll a tészta. Ezután folpackba teszem és legalább fél órát pihentetem a hűtőben. Vékonyra nyújtom és kb. 6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval (vagy pohárral) kiszaggatom. Sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem, megszórom szezámmaggal és kb. 10 perc alatt aranybarnára sütöm.
Pont jól jött ki, mert aznap csináltam a mézeskalácsot is, és ott szükségem volt a kenéshez a fehérjére, így semmi nem veszett kárba. Hát nálunk pikk-pakk elfogyott. Anyukám csak ette-ette, csomagoltam is el neki, mire azt mondta, "dejó, a kocsiban meg is esszük". Mondjuk én azért adtam, hogy esetleg öcséméknek visz haza belőle, azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy még a nagy hóban sem több az út tőlünk hazáig fél óránál....
